Az Európában tavasszal megjelenő koronavírus csupán belerondított a 2020-as ősz-téli ready-to-wear bemutatókba, de teljesen nem tette azért tönkre a divatheteket. Nem így esett azonban a 2020-as ősz-téli haute couture fashion weekkel, ami különböző kreatív megoldásokra ösztökélte azt a pár divatházat, amely egyáltalán fenntartja még ezt a költséges, és jobbára marketingcélokat szolgáló üzletágát. A pár éve feltámasztott Schiaparelli le sem gyártotta a darabokat, csak a skicceket tette közzé, és így tett a Ralph&Russo is: vagy rajzokat, vagy CGI-terveket villantottak – illetve ők azért pár darabot realizáltak is. A Dior ötlete jött be nekem leginkább, ők ugyanis miniatűr modelleket szabtak-varrtak olyan precizitással, hogy az igazi darabok is megnyalnák mind a tíz ujjukat, ha ilyen odafigyeléssel bábáskodnának körülöttük (párat azért legyártottak belőlük, mint az imázsfilmben is látni). Ugye ebben az a plusz csavar, hogy a lekicsinyített modellek egykor az haute couture termékek legfontosabb reklámeszközeinek számítottak, amelyeket a középkortól fogva küldözgettek a szabászatok a gazdag ügyfeleiknek Európa-szerte, akik ezek alapján döntötték el, hogy megrendelik-e életnagyságban is a kreációkat. És ezt ráadásul nem csinálhatta akárki, általában állami/uralkodói engedélyhez volt kötve, hogy ki készíthet ilyeneket és környékezheti meg velük a gazdag kuncsaftokat. A kollekció közvetlen inspirációja a második világháború idején tartott vándor divatbemutató sorozat, a kisfilm a Théâtre de la Mode-nak állít emléket, amelynek kettős célja volt: pénz gyűjtöttek a túlélőknek, illetve a divatipart akarták belőle újjáéleszteni. A babák egyébként ma is megtekinthetők a washingtoni Maryhill Museum of Artban, hiszen a “tárlat” az USA-t is bejárta. Szóval nekem nagyon bejött ez a történelmi utalás, na!

És persze a Dolce&Gabbana is igyekezett elég újszerűen megoldani a feladatot, habár szerintem őket érintette ez az egész gyülekezési stop a legérzékenyebben az egyedi, signature koncepciójuk miatt. Ugye többször is írtam már a szicíliai terveződuó Alta Moda és Alta Sartoria kollekcióiról, így már álmotokból felkeltve is fújjátok, hogy mindig valami nagyon titkos – főleg olasz – lokáción rendezik a show-kat, és jobbára csak a törzsvásárlók vehetnek rajtuk részt. Nos, hát idén ők sem sereglettek össze a világ minden tájáról a helyzetre való tekintettel, helyette otthon a fotelből élvezhették a 2021-es kollekciót bemutató show-t, amelyet bizony nem halasztottak el az olaszok. A milánói székház gazdagon kidekorált barokk termeiben vonultak fel egymás után a női és férfi szettek, a vevők pedig az egyedi belépési kódjukkal, streamelve nézhették végig őket. (A cég közlése szerint szinte minden fontos vevőjük bejelentkezett, így nagy sikernek könyvelték el a dolgot.)  A mostani tematika a hatvanas-hetvenes évek olasz aranykora volt, az igazi dolce vita, amikor az ember könnyedén összefuthatott Portofinóban vagy Caprin akár Sophia Lorennel, Gianni Agnellivel vagy Gina Lollobrigidával is. Karakteres minták, kicsattanó színek és a jól ismert szabásminták jellemzik a lookokat, a férfi outfitekben (teljes videó itt) természetesen ismét felülreprezentáltak a köntösök/kaftánok, ahogy azt már megszokhattuk.

Fotók: PR