Egy hete ilyenkor még javában a brit főváros utcáit róttam (illetve a British Museumban voltam épp, ahol úgy is kb. négy órát töltöttem el, hogy nem olvastam el semmit, lényegében csak átrohantam rajta), bő egy hónappal ezelőtt ugyanis jött egy teljesen ad hoc ötlet, hogy a hosszú hétvégét ott szeretném tölteni. Mivel pont három éve vetődtem el oda utoljára, így itt volt az ideje a repetának. A már ismert nevezetességek mellett persze szerettem volna új helyeket is látni és kipróbálni, ami teljesült is, és már akkor tudtam, hogy ezeket az élményeket bizony egy posztban is meg fogom örökíteni itt a blogon. Főként azért, mert ha nem hazajártok oda, akkor még sokadik alkalommal is hatalmába keríthet a világvárosokra oly jellemző kulturális sokk, hogy minden milyen gigantikus, mennyi minden van, és az ember kicsit ilyenkor elveszettnek érzi magát, hol is kezdje, hogy mindez beleférjen. Ezt a vágyat azonban hamar fel kell adni, mert lehetetlen mindent bepasszírozni pár napba, de ha ez sikerülne, nem is vágynánk újra vissza, szóval ez jól is van így. Én például idén nem jutottam el a Harrodsba, de sebaj, mert volt helyette más! Lássátok hát alább, mivel érdemes eltöltenek az időt luxusnívón, ha Lándönbe vet benneteket a sors!
1.Luxusáruházak

A Louis Vuitton x Grace Coddington kollekció bemutatkozott a Selfridgesben is. Az amerikai Vogue volt kreatív igazgatója igazi macskamániás, ez inspirálta a darabokat is, amelyeket a saját illusztrációival díszítettek
Department store-ok ügyében talán csak New York tudja felvenni a versenyt Londonnal, elég sok a nagyáruház a belvárosban, a legmenőbbek ezek közül a Harrods, a Selfridges, a Harvey Nichols, a Liberty és a Fortnum&Mason. Bár relatíve nem esnek messze egymástól, mindegyik picit más és más, még ha a márkák frontján jelentős átfedés is van a kínálatukban, és első blikkre ugyanarra a fogyasztórétegre lőnek. Az első három shiny attitűdjével a Liberty például nem akar versenyezni, a Tudor-korabeli stílusban épült zegzugos, faszerkezetes épület egy másfajta közönséget vonz, ahogy az F&M is, amely szerintem inkább az idősödő britek kedvence lehet. A nagyáruház egy külön műfaj, legfontosabb jellemzője pont ugyanaz, mint egy nagy múzeumnak: ha az ember csak végignyargal rajta, az is órákba telik – konkrétan zárásig maradtam a Selfridgesben, ki kellett tessékelniük. Jó esetben fényűző vagy patinás belterek adják a keretet a luxusáruknak, sok márka store in store jelenléttel van jelen, még sincs soha az a lélektelen plázahangulat, mint amit itthon megszoktunk (Londonnak egyébként van plázája luxusüzletekkel is: a Westfield). Komplex élményt kínálnak, hiszen a legtöbb gasztrofronton is erős (a Harrods és a Fortnum&Mason food hallja világhírű), lényegében ami itt nincs, az nem is létezik. Testközelből láttam a Pierre Marcolini x Victoria Beckham bonbonokat, a még az Instán is ropogós Louis Vuitton x Grace Coddington kollekció összes termékét, de lehet kapni a F&M-ben Camilla hercegné saját méhészetéből származó mézet is például. Szóval nem tudunk olyat kitalálni, amit nem.
2.Mayfair

A Dolce&Gabbana londoni borbélyüzlete a New Bond Streeten – ugye Milánóban van nekik még ilyen a Montenapoleone-negyedben
Annyi az átfedés ebben, hogy a Selfridges, a F&M és kis csalással még a Liberty is ebben a negyedben található, de Mayfair ennél sokkal több, ez London luxusszíve. Elegáns hotelek (pl.: Claridges, The Mayfair Hotel), nagykövetségek, luxus világmárkák flagship store-jai, luxuspasszázsok (Burlington Arcade, Royal Arcade), helyi, de immár nemzetközileg is ismert luxusmanufaktúrák eredeti üzletei és még sok más minden található itt – többek közt innen, a Hannover Square-ről szerkesztik a brit Vogue-ot és GQ-t is (a Vogue House-ból). Két világhírű utcája is van, míg a felújított Bond Streeten (Old és New) és keresztutcáiban a fentebb is említett világmárkák vonulnak fel, addig a Savile Raw-n a legendás férfiszabászatok patinás üzletei sorakoznak, köztük pl. a Huntsman, amelyik a Kingsman készítőinek is adta az inspirációt. Bár közigazgatásilag a Piccadillyn túl eső (a F&M és a Ritz mögött megbújó) pár utcácska (St. James Street, Jermyn Street, stb.), már nem Mayfair, hanem a St. James negyedhez tartozik, tartalmukban abszolút amoda kötődnek, hiszen itt is luxusüzletek bújnak meg. Sokszor olyanok, amilyeneket nem látunk máshol, de ismerünk (Deakin&Francis, Truefitt&Hill, stb.). Ez a környék tehát abszolút arra épült rá, hogy minket jól tartson, ha elfáradtunk a shoppingban erősen javallott beülni picit pihenni és formába lendülni a Dolce&Gabbana borbélyüzletébe a New Bond Streeten.
3.Kensington, Chelsea, Belgravia

A londoni Bulgari Hotel épülete a Knightsbridge Roadon, közel a Harvey Nichols luxusáruházhoz (a magas ház alatt hátul)
Három nagyon elegáns lakónegyed, ahol tényleg olyan házak vannak (előttük luxusjárgányokkal), hogy az embernek leesik az álla, és rögtön konstatálja, hogy egy élet nem lenne ahhoz elég, hogy akárcsak egy alagsori lyukra valót össze tudjon gereblyézni, olyannyira az arab és az orosz milliárdosok pénztárcájához vannak itt kalibrálva a négyzetméterárak. A híres látványosságok (Kensington-palota és park, Természettudományi Múzeum, Victoria&Albert Museum, stb.) mellett itt található a Knightsbridge Road, a Sloane Street és a Brompton Road is, amelyek ugyancsak fogalmak a vastag pénztárcájúak közt, utóbbin található a Harrods is egy seregnyi luxusüzlet által körbeölelve. Eddig ezekről nem szóltam, de értelemszerű, hogy vannak igényeséknek éttermek, szállodák is e vidéken, a londoni Bulgari Hotel is erre keresendő. Én három évvel ezelőtt barátoknál szálltam meg a nagyon felkapott Royal Victoria negyedben a Canary Wharf mellett, ami egy egykori dokk, most a felső-középosztályra optimalizálva. Idén Kensingtonhoz közel, a Hyde-park túloldalán, a Hyde Park Gardens nevű negyedben laktam.
+1. Afternoon tea

Komplett afternoon tea a Burberry londoni kávézójában, a Regent Streetnél
Ebben a műfajban ugye a britek elég nagyok, lévén ők találták ki. Sok klassz helyen lehet elkölteni egy ilyet, és nemcsak öt órakor! Én pl. egyik nap kettőkor estem be a Regent Streeten (shopping alert!) lévő Burberry üzlethez tartozó Thomas’s kávézóba/bisztróba, hogy kicsit kifújjam magam a múzeumlátogatás után, mielőtt továbbindulok, hogy feltérképezzem, mi változott Covent Gardenben (itt feltétlen ugorjatok be egyet pezsgőzni az opera üvegházába, fantasztikus élmény!). A kiszolgálás remek volt, körül udvaroltak, és gasztrofronton is tök okés volt. A tea és a scone-ok finomak voltak, a sütik és a szendvicsek semmi extra, de nagyon korrektnek éreztem az élményt 36 fontért. Az adag azonban hatalmas, még a budapesti Four Seasonsét is felülmúlja, vigyázat! Máshol most nem voltam, de legközelebb a Ritzét feltétlen ki fogom próbálni, ezt eldöntöttem.
UPDATE!!!
A híres, Piccadillyn lévő áruház mellett a Fortnum&Masonnek eddig csak a St. Pancras pályaudvaron és a Heathrow repülőtéren volt üzlete, utóbbin pont egy olyan kitelepüléssel, mint amit most a The Royal Exchange épületének átriumában is nyitottak. Az új üzletben nyilván egy erősen csökkentett szortimentet tartanak csak, de igyekeztek minden saját márkás termékcsoportot képviseltetni, ahogy hampert (az F&M egyik specialitása ez a fonott vesszőkosárba összekészített gourmet-ajándékcsomag) is lehet rendelni. Az étteremben és a bárban ráadásul egy olyan F&M teát is felszolgálnak, amelyet csakis itt lehet kipróbálni.
Fotók: PR, saját, Nyitókép: Fortnum&Mason