Valahogy sosem vonzott igazán, hogy ügyesebb legyek a csocsóban, pedig én aztán tényleg a játék egyik hőskorában voltam tinédzser, amikor az valóban übermenőnek számított. Minden romkocsmában volt ilyen (illetve lehet, hogy még most is van és mindenki ezt játssza, csak én már ilyen helyre évek óta nem tettem be a lábam), illetve az ominózus “Moszkva bisztróban” (az egykori Moszkva téri metróállomás tetején üzemelő műintézmény) hatalmas bajnokságok dúltak egy számomra teljesen lényegtelen célért: hogy ki győz az asztali fociban. Pedig az az igazság, hogy otthon volt is egy igazi nagy csocsóasztalunk (jelenleg ez az öcsém szobájában klasszikus porfogóként funkcionál), tehát bőven lett volna lehetőségem gyakorolni azt, hogy ne csavartan lőjem a labdát vagy a védekezést, de nem, még csak a gondolat sem fogant meg bennem. Nem tudom, hogy a Moszkva Tér Bisztró ponyvái, esetleg a Bacardi-kóla miatt, de nekem ez a játék mindig valahogy a prolisághoz kötődött (és tudom, hogy ez most nem túl PC, de hát elvégre ez az én blogom, és ez még talán belefér), így egy életre leszámoltam vele – oké, nagy ritkán, családi alkalmakkor kevésbé tudom kihúzni magam ez alól.

Ezért is döbbentett picit meg, amikor megláttam az Hermés verzióját a témában, amit ellenben a dizájnja miatt örömmel elfogadnék szobadísznek mondjuk  – csak kár, hogy 68 000 dollárért vesztegetik! A juharfából készült, majd azt borjúbőrrel borított darab bábui az Hermés lovas hagyatékát “meglovagolva” lóversenyző szettben “rúgják a bőrt”. Nekem őszintén szólva nagyon bejön a színpárosítás és a forma is, így ha egyszer annyi pénzem lesz, hogy számomra felesleges luxushülyeségeket is nyugodt szívvel meg tudok venni, ez rajta lesz a listámon, az biztos! Ha pedig Ti már így álltok, akkor nosza, itt lehet rá szert tenni!

Fotók: PR