Nagy tétet mernék arra feltenni, hogy annak, aki férfiként egy picit is érdeklődik a klasszikus öltözködési stílusok iránt, nem nekem kell most bemutatnom a népszerű Stílusőrjárat YouTube-csatorna Főparancsnokát. Ádám anno nem a magyar ugarra érkezett, előtte is voltak már olyan  – egyébként remek – szakemberek, akik erre a vonalra álltak rá más-más aspektusból: van köztük méretes szabó, újságíró és blogger is, és közös bennük, hogy mind kiválók ezen a területen. Közös azonban az is bennük, hogy az átlagemberek, kivált a fiatalabbak figyelmét csak korlátozott számban voltak képesek felkelteni, és pont ez az, amiben Ádám új színt hozott a magyar piacra. Egy olyan őszinte, videós tartalmi típussal próbálkozott, amelyben a magas szakmaiságot a saját, laza hangnemében prezentálja a részenként átlagosan 50-100 ezres nézőtáborának, s ez roppant jó kombónak bizonyult. Aki már látott akár csak egyetlen részt is, tudja, miről beszélek. Ádám nem piedesztálról szónokol, semmi maníros nincs a gesztusaiban, érezzük, hogy belőle ez a közvetlen jófejség ösztönösen jön, ő pont ilyen valószínűleg akkor is, ha a barátaival beszélget egy sör mellett. És talán éppen ez a siker titka, hogy kicsit mi, nézők is annak érezzük már magunkat a x-edik rész után. Azt gondolom, egy rutinos tanárnak sem egyszerű feladat úgy átadni a tudásanyagot, hogy az óra minden percében szórakoztató maradjon, hogy ne lankadjon a nebulók figyelme, és hát lényegében Ádám sem csinál mást. Engedve a követői pushingnak immár egy másik formátumban is. A Stílusőrjárat ugyanis november vége óta egy új terepen menetel, méghozzá előre a bestsellerségig. A kötet a híres, megkockáztatom, hogy immár szállóigévé lett mondatot kapta cím gyanánt: “Ha stílus van: minden van”. Holott ebben a könyvben ennél még sokkal több minden is van. Bevallottan szándékosan. Ádám nem csupán egy divatkisokost, egy kézikönyvnek álcázott enciklopédiát akart írni a klasszikus férfiöltözködésről, ennél jóval mélyebb szinteken szeretne szemléletet formálni: valami lényegit átadni mindarról, szerinte milyen is az önmagával egyenesben lévő, magabiztos és sikeres férfi – gyakorlati tippekkel persze arra nézve, ezt miként is lehet megvalósítani. Nem is egyszer hangsúlyozza, hogy számára ez misszió. Ennek eléréshez a kulcs pedig ismét csak az, hogy nem pökhendi, kioktató stílusban csinálja, hanem néha szinte meglapogatva, akár virtuálisan jól hátba is vágva az olvasót, ahogy azt a haverjainktól is megkapnánk. Szemmel láthatólag Ádámot nem riasztotta meg a papír szentsége, ugyanolyan könnyedén szól be, ha indokoltnak látja – persze sosem személyeskedve és sértő módon. De mégis, mindenki jól érzi, hogy ez vagy az a fricska neki szól-e, valóban megadatik a lehetőség így, hogy el-elgondolkodjon az illető, hogy változtasson-e. Elvégre ha a szakember ilyen tónussal állítja, hogy ciki a dolog, akkor valószínűleg az is. A könyv végig veszi az összes – ezt értsétek úgy, hogy tényleg minden – ruhadarabot, de többre vállalkozik, mint pusztán eligazítani az Oxford cipők, Vatermörder gallérok és Chesterfield kabátok közt. Átrágja velünk a legfontosabb öltözködési helyzeteket, továbbá a jómodor/etikett kérdésköreiben is állást foglal –  éppen előbbi emeli az egyszer elolvasandó, majd a könyvespolcon a végítéletig eltárolandó kötetek fölé. Igazi kézkönyvvé képes válni, amelyet újból és újból forgatunk, egészen addig, amíg álmunkból felkeltve köpjük-vágjuk majd,  mi a különbség a smart casual és a business casual dress code közt.

Ha szeretnétek még többet megtudni Ádámról, hogy mi is az a Sprezzatura by Bihari, és mégis mi köze a nápolyi szabászati kultúrához, akkor olvassátok el a májusban készített interjúnkat is itt!

Fotó: PR