Sajnos. Legalábbis szerintem. Van  ez a trend – amivel személy szerint én nagyon nem értek egyet -, hogy minden jól bevált dolgot újítsunk meg a modernitás jegyében és a new millenials generációk kedvéért, amelynek tényleges vásárlóereje a legújabb kutatások szerint messze túl van misztifikálva. Bár sok mindent ki tudnak hisztizni anyutól és aputól, továbbá jelentős beleszólásuk van a család fogyasztási szokásaiba is, de a számok egyértelműen azt mutatják, hogy 40 pluszosoknak áll még a zászló, ami a költés mennyiségét illeti. Ennek ellenére a klasszikus luxus divatcégek nem győzik magukat és egymást belehajszolni akár a teljes arculatváltásba is abból a félelemből, nehogy lemaradjanak “menőségben” a konkurenciától.

Nem akarom persze azt mondani, hogy okosabb lennék a Valentino, az (Yves) Saint Laurent, a Gucci, a Givenchy, stb. igazgatótanácsainál, de meglátjuk majd, hogy a végén a fagyi visszanyal-e. Most a Burberry lépett egy merészet (a régi, Christopher Bailey dirigálta hangulatos kampányok már régen átadták a helyüket a trash fotósorozatoknak sajnos), és lecserélte az 1901 óta használt, mindenki által ismert, karakteres, lovagos logóját egy teljesen jellegtelen, tizenkettő egy tucat betűtípusra. Ha még mindez nem lenne elég, a jól bevált és keresett tartánminta is áldozatul esett/esik az ámokfutásnak, mindenféle hagymázas retorika mellett prezentálták ezt a teljesen jellegtelen – nekem ráadásul abszolút a Bally arculatára rímelő – terülőmintát a T és a B (Thomas Burberry) betűkkel. Lehet, hogy a megcélzott 16 évesek a kellő élettapasztalat hiányában beveszik a “visszanyúltunk az alapokhoz” dumát, én viszont nem is tudom tovább kommentálni ezt a dolgot. Congrats!

Fotók: PR