Az elmúlt egy évtizedben olybá tűnt, hogy az amerikai luxusipar helyzete kikezdhetetlen, történjék is bármi. Jöhetett-mehetett gazdasági világválság, a kisebb-nagyobb ijedtség ellenére mindenki állta a sarat, sőt, még új játékosok is megjelentek a piacon, a régiek meg még nagyobbra is tudtak nőni – lásd. a szimplán Michael Korsból lett, a Jimmy Choo-t és a Versacét is megvásárló Capri Holdingsot például. Aztán idén augusztus végén csődöt jelentett a Barneys. És itt nemcsak annyi történt, hogy bezárt egy áruházlánc. A manhattani életérzés egy része száll most vele sírba, ami sokaknak fájó, még akkor is, ha nem akkora jelentőségű a veszteség, mint anno nálunk az egyetlen ilyen jellegű műintézmény (az Il Bacio di Stilére gondolok itt) becsukása. Merthogy azért a Nagy Alma legfancybb városrészében bőven van még opció, aki eddig fekete papírzacskókban lóbálta a méregdrága dizájnerszerzeményét, az eztán a Saks Fith Avenue, a Bergdorf Goodman vagy a Neiman Marcus logójával nyomottban fogja. Netán a csillió márkaüzletében a ötödik sugárútról és környékéről. A New York-i sajtó és elit azonban mégis kapkodja most a levegőt, pedig nyilván benne volt már eddig is valami – ugye nem véletlen, hogy a Nordstrom  is letett végül az új áruháznyitás ötletéről. Picit olyan, mintha A végtelen mennyiségű pénz meséjét olvasgatta volna mindenki lefekvés előtt esténként, nem véve észre, hogy a Net-a-Porter és társainak szárnyalása és nonstop akciózása egyszer csak visszanyal majd. Például egy olyan, 2300 munkavállalót foglalkoztató fizikai értékesítési pont esetében, amely már egy ideje nem tudta kitermelni a működési költségeit. Amelyik még most, a végkiárusítás pillanatában sem akar 5-10%-nál többet engedni a termékek árából. Mert nem is teheti meg, kötik a szerződései. Hiába az övék ugyanis a kitett áru, ha például az LVMH nem engedélyezi a márkáinál az akciót a retail partner esetében sem. Persze, ők azért kedvezményesen vásárolnák vissza a cuccaikat, amire egyelőre nincs lehetőségük. A felszámolócég ugyanis bízik abban, hogy a kisebb brandek árcsökkenése behoz egy csomó vásárlót, akik teljes áron is megveszik a Louis Vuitton vagy Givenchy táskát az ünnepi időszakban. Amíg még nyitva az áruházak, hogy aztán ki tudja mi legyen velük. Van mendemonda arról, hogy életben tartanák a piacon nagyon erős márkanevet, de arról is szól a fáma, hogy netán a Saks nyitna bennük áruházat – bár ezt erősen kétlem, ha szorult beléjük némi realitásérzék. (Illetve az utolsó lökés a szakadék felé a Barneysnak ugye a bérleti díjak megemelése volt.)

De nemcsak ez borzolta újabban a tengerentúli felső tízezer idegeit: a hollywoodi sztárok és a Central Park környéki nagyasszonyok kedvenc tervezője, a klasszikus stílusban nyomuló (lásd. fentebb!) Zac Posen is lehúzta a rolót. Utoljára talán 2012-ben érte ilyesmi sokk a nagyérdeműt, amikor is bezárt az amerikai elegancia ikonikus divatháza, a Bill Blass. (Ők 2015-től újra vannak btw, de csak nem túl szép cipőket gyártanak.) Vagy netán, amikor Mick Jagger barátnője, egyben a helyi középkorú socialite-ok divattervezője, L’Wren Scott öngyilkos lett a lakásában 2014-ben. A két márkával (Zac Posen, ZAC Zac Posen) futó divattervező is ugyanazzal indokolt, mint a Barneys igazgatótanácsa. Sok a konkurens a piacon, manapság már bárhonnan könnyedén vásárolhatsz a webshopoknak köszönhetően, s bár keresték a megoldást, az új befektetőket, de kifutottak az időből. Sajnos.

Fotók: PR (a nyitóképen a Barneys fukuokai áruháza)