Tavaly írtunk már az opatijai riviérán, egészen pontosan Ika településen lévő Ikador Luxury Boutique Hotel & Spa-ról, és abban a cikkben meg is említettük, hogy mindenképpen szót fogunk külön is ejteni a fine dining éttermükről, amely az érdekes koncepciójának köszönhetően messze kitűnik a régió játékosai közül. Mi is lenne ez? A hotel étterme alapvetően a Nobilion (ahol az á la carte reggeliztetés is zajlik, ajánljuk innen a gyümölcsös, vaníliasodós francia bundáskenyeret, a chia pudingot és a smoothie-kat), amelynek a privát termét azonban Riva Privée-nek hívják. A luxushotel ugyanis a neves motorcsónak- és jachtgyártóval, a Rivával kötött együttműködése alapján odakint a medencepartján megnyitotta saját Riva Lounge pool bárját és ezt a benti szeparét annak analógiáján, hogy van egy Aquariva motorcsónakjuk is, amellyel lehet is menni egy kört a nyári szezonban, jó időben. (Mivel mi ősszel voltunk náluk, így az akkor már téli álomra szenderült Riva Lounge-ot nem próbáltuk, de biztos, hogy szuper az is, szóval menjetek!) No de vissza a Nobilionhoz! Mi mindkét este ottvacsoráztunk, első nap á la carte próbáltunk ki ezt meg azt (a homárleves isteni volt), a második este pedig a degusztációs menüt ettük végig. Nem ám akárhol, hanem a Riva Privée különteremben terítettek nekünk!

A maximum hatfős (tehát egy kisebb társaság is ki tudja bérelni) szobában a bútorok is azokból az anyagokból készültek, amelyeket a státuszszimbólum csónakokhoz is használnak, az asztallap, a törtfehér bőrkárpitos székek abszolút hozzák az életérzést, amelyre az asztal közepére odakészített hajómodell is csak rájátszik. A kivilágított polcos elemen albumok, amelyeket akár két fogás közt lapozgatni is tudunk, illetve márkázott csecsebecsék, amelyekből a mosdók felé még többet találunk, hiszen egy kis miniboltot is berendeztek a márka termékeiből, van ott mobiltoktól tollon át baseball sapkáig minden. Itt elkölteni egy vacsorát még annak is élmény, akit egyébként a hajózás világa nem szippantott be, mert ez több annál, ez tényleg egy státuszszimbólum, hogy ismételjük magunkat. A Nobilion elegáns enteriőrje is nagyon szép (pláne a mennyezeti látványelem nagyon extra), de a Riva Privée még különlegesebb. Ha már idejöttünk, ezt kell kipróbálnunk! Lássunk most viszont hozzá!

A kenyerekhez mediterrán szokás szerint itt sem vajat adnak, hanem olívaolajat természetesen, és abból sem akármilyet, hanem Meneghettit. Az Isztriai-félsziget nyugati partján, Bale település közelében lévő luxusszálloda többféle erősségű olajat is készít, ilyennel még nem találkoztunk korábban, hogy az ízlésünk szerint válogathatunk. Az első fogásunk egy kis falatka volt, ropogós, élesztős focacciára kent langusztatatár egyenesen a Kvarner-öbölből, azaz nem sokkal korábban akár a ház előtt is lubickolhatott az állat. Remek felütés volt, krémes, ízletes, gazdag, sokat sejtető. A posztamens is érdekes volt vizuálisan, mintha csak kiült volna egy kicsit sütkérezni egy fehér sziklára. A következő fogásunk egy füstölt őzcarpaccio volt, a leheletvékony hússzeleteken fürjtojás, áfonya, fenyőmag és természetesen a térségben elhagyhatatlan szarvasgomba, ami nem tolakodó, mégis pikáns ízt kölcsönöz bárminek, amire elegánsan ráreszelik. Tökéletes kompozíció volt a szemnek és az ízlelőbimbóknak is.

A meleg előételünk egy quenelle volt, ami egy tejszínes hal- vagy húskeverék a francia haute cuisine-ben, amelyet tojásdad alakúra szaggatnak és kifőznek. Nekünk ez most egy bisque-ben volt, azaz az egyik legnépszerűbb tengeri levesben a világon. A francia eredetű, krémes levest rákfélékből főzik, a miénk homárból volt, és volt mellette egy kis hússziget is. Imádtuk. A rozmaringos rizottónkon adriai fésűkagyló trónolt. Én a rizottókat annyira nem szeretem, de ezt nagyon jóízűen befalatoztam.

Egy nappal korábban már ettünk náluk helyben fogott nagy rombuszhalat, de biztosítottak minket róla, hogy a grillezett, kagylóágyon, polentával tálalt verziónak semmi köze ehhez a fogáshoz, amit másnap fogunk kapni. A filét vargányával és tengerisünnel ízesített szószban tálalták, a tökéletes őszi fogás egy olyan helyen, ami egyrészt a tengerparton van, másrészt buja, zöld vegetáció, erdő veszi körbe. A két táj egy tányéron, számomra ez volt az egyik highlight a vacsora alatt. A következő meg a csokis-mogyorós desszert, amely egy egészen különleges díszítést kapott a tetejére tűzdelt ropogósokkal és virággal. A vacsorához természetesen ki lehet próbálni, hogy mit tud a vidék borban, de amit mi kifejezetten javasolnánk, hogy inkább koktélokat kérjetek. A bár nagyon profi ezen a fronton, itatják magukat az akár azonnal rögtönözött kreációk.

Ételfotók: The Gentleman’s Review, enteriőrfotók: PR