Hogy az alábbiak valóban így zajlottak-e, avagy csak szimpla városi legendákról van-e szó (netán jó PR-fogásról), az ma már a történelem homályába vész. Mindenestre talán ad egyfajta külön zamatot az ételnek, ha tudjuk róla, ki inspirálta. Persze, ezt gyakorta már a recept neve is elárulja számunkra (lásd. Jókai-bableves vagy Dobos-torta), máskor ez nem ennyire avagy egyáltalán nem egyértelmű. Mi most pár olyan történetet hoztunk, amikor egy manapság is népszerű étket egy közismert társasági hölgyhöz kötöttek az elődeink.
Diétás fagyi ibolyából
Talán mindenki előtt közismert, hogy Sisi mennyire féltette az alakját: a sokat lovagló és tornázó osztrák császárné és magyar királyné kifejezetten utálta a sokfogásos lakomákat, gyakran érintetlenül vitték el előle a tányért. Holott állítólag kifejezetten édesszájú volt – de a darázsderekat neki sem adták ingyen. Közismerten rajongott továbbá az ibolyáért, piperéinek is ilyen illata volt, és erre a virágra voksolt akkor is, ha netán mégis valami édességre fájt a foga. Bécsben több régi cukrászda is magához köti például a kandírozott ibolya ötletét. Hogy a vízzel készült ibolyafagylalt (ami tehát valójában szorbé volt) honnan ered, arról is megoszlanak a vélemények. Egyes források szerint a pesti Gerbeaud elődjében, Kugler Henrik cukrászdájában találták ki. Ezzel azonban vitatkoznának a nápolyiak, akik a város történelmi, elegáns cukrászdájára, az egykori királyi palotával átellenben lévő Gran Caffé Gambrinusra mutogatnak. A fáma ugyanis úgy szól, hogy Erzsébet azért érkezett a városba, hogy meglátogassa húgát, Mária Zsófiát, a Szicíliai Kettős Királyság utolsó királynéját. A két uralkodófeleség kíséretével együtt aztán beült az egyikük otthonával szemközti kávézóba, ahol roppant figyelmesen egy tejszínes (!) ibolyafagylaltot tettek le a császárné elé. Más források szerint a fagylaltkóstoló jóval később esett csak meg: 1890. november 11-én érkezett egy ötnapos shoppingtúrára a városba – ekkor ugye húgát és sógorát már megfosztották a tróntól, országuk pedig megszűnt létezni. A kávézó az utóbbi sztorit tartja hitelesnek egyébként, szóval lehet benne valami. Egy azonban biztos: ha manapság ibolyafagyit készítenek valahol, Sisi neve is mindig előkerül a gombócok mellé.
Zászlószínek pizzafeltétként
A fentebbi kávézóhoz egész közel eső Brandi pizzéria azzal büszkélkedik, hogy itt készült a világ első pizzája. Ami azért erős csúsztatás, hiszen a kifejezetten olcsó alapanyagokkal operáló lepény már korábban is ismert és közkeletűen fogyasztott, laktató fogásnak számított a helyi szegények közt. Egy 1830-as leírás szerint még az sem igaz, hogy valóban itt jutott volna eszébe a szakácsnak először, hogy feltétként bazsalikomot, (bivaly)mozzarellát és paradicsomot rakjon rá. A kollektív köztudatban mégis úgy él a történet, hogy a palotába rendelt tulajdonos három mintapizzája közül ez aratta a legnagyobb sikert a városba látogató új uralkodópár előtt. A manapság a pizzaétlapok legelső tételeként szereplő fajta feltétje ugyanis kiadja az olasz trikolórt, azaz az 1861-ben egyesült új ország zászlójának színeit. Állítólag pont ezért szavazott rá Olaszország első királynéja, Savoyai Margit is, akinek tiszteletére elnevezték azt Pizza Margheritának. Ő egyébként pont ugyanazt jelenti az olaszoknak, ahogy a magyaroknak Sisi, így talán megbocsájtható, ha a történet ugyanúgy ki van picit színezve.
És hogy ki volt az a közismert társasági hölgy, aki a híres csokis kockát, a Rigó Jancsit inspirálta a kontinens méretű botrányával? Kattintsatok ide érte!
Fotók: archív
2021. március 27.
