Madrid egyik legelegánsabb luxusszállodája kétségkívül a Ritz hotel,  amelyet még maga César Ritz nyitott meg 1910-ben a párizsi és a londoni hotelje után, de még a budapesti és a barcelonai előtt. A hotel 2021 tavaszán nyitott újra, többévnyi felújítás után, immár a Mandarin Oriental szállodalánc kötelékében. A szálloda ötletgazdája és főrészvényese a Madridot modernizálni akaró ifjú uralkodó, XIII. Alfonz volt, aki később a Franco rezsim alatt száműzetésbe kényszerült. A gyönyörű, palotaszerű, a Retiro park és a Prado tőszomszédságában lévő hotelben számos híresség is megszállt, Mata Haritól kezdve Yves Saint Laurent-on át a japán császárig. A hotel tényleg szuper helyen van, az elegáns Paseo del Prado mentén hamar elérjük Madrid főbb múzeumait, de sétatávolságra van a Gran Vía is, ahogy az elegáns Serrano-negyed a megannyi luxusüzletével és – áruházával. Nagyon kíváncsiak voltunk, így ősszel magunk is meglestük, mit hoztak ki belőle, és ha már ott voltunk, maradtunk is vacsorára az elegáns Palm Court nevű éttermükben, ahol délután afternoon tea-zni is lehet.

A hotelnek természetesen több vendéglátóegysége is van, a legfontosabb a 2 Michelin-csillagos Deessa, de ott van még a bárjuk, a Pictura, vagy a kerthelyiségük, az El Jardin del Ritz. November végén voltunk, így éppen hogy felállították a karácsonyfát, és nagyon meghitt volt leülni az egykori pálmaházban, amelynek kristálykupoláját is helyreállították – az eredetit sajnos elvitte a polgárháború. A Palm Court enteriőrszempontból káprázatos, a kárpitanyagok meseszépek, ahogy az utolsó villáig minden. Az ezüstszervíz egyébként az eredeti, szinte hiánytalan, ez nagy ritkaság és felbecsülhetetlen érték, hogy megmaradt. Kifejezetten hangulatos, ahogy a pezsgőbárt beintegrálták a térbe, az apszisszerű beugrót mintha pont erre tervezték volna. Mint a képeken is látszik, a világításnak köszönhetően a tér fürdik az arany fényben, ami csak még jobban emeli az itt elköltött étkezés rangját.

Mi a degusztációs menüt kóstoltuk, az előételek kifejezetten sharing koncepcióban kerülnek az asztalra. Ezek egyike vörös currys bundázott krokett volt, azok a labdák ott a képen, amelyekből kettőt már el is pusztítottunk. Ízletes első falat volt, amely sokat ígért. A másik előétel pedig egy faszénen sült, töltött padlizsán volt, amelyben nagyon gazdagon volt minden, mi szem s szájnak ingere: paradicsom, mandula, sajtkrém. Könnyű, szinte kenhető volt, egyúttal roppant laktató. Mellette az ott pedig a levesünk, illetve hát a Ritz signature tengeri herkentyűs levese. A felszolgáló így hozta ki, és erre öntötte rá a levét, de ez így jobban bemutatja, miről is van szó –  a narancssárga bisque-et képzeljétek hozzá. Mint látjátok, volt benne garnéla, királyrák olló, ikra is többek közt.

És akkor jöjjenek a főételek! Háromféle közül lehetett választani, mi a sült, karamellizált szopós malacot szkippeltük, így balra egy fűszernövényekkel sült tőkésréce mellehúsa, sült céklával és céklalével. Sose ettünk még korábban vadkacsát, de be kell valljuk, semmi különbséget sem éreztünk. Omlós volt és ízletes, ami nyilván a konyhatechnológiának volt köszönhető, de semmi vadra jellemző robosztusosságot nem tapasztaltunk. Mellette egy klasszikus francia fogás, a sole á la meuniére, amely lisztbe forgatott, vajban kisütött filézett nyelvhal, barna vajmártással – és itt kaviárral. A sok vaj ellenére ez egy roppant könnyű fogás, élvezettel falatoztuk be.

A desszertünk egy citrusos pavlova volt kókuszfagylalttal, egy könnyű kis édesség. A pavlova itthon még mindig nem annyira ismert műfaj, pedig a kemény tojáshabos sütemény már egy ideje hódító körútján van. Mi nagyon szerettük, hogy végre nem epres vagy csokis, a kókusz mindig mindennek lágyságot ad. Mellette pedig az egy sima eszpresszó, de olyan szép a porcelánszervíz, hogy muszáj volt ezt is megmutatnunk. Tényleg javasoljuk, hogy ha a spanyol fővárosban akad dolgotok, ejtsétek útba a szállodát. Kár lenne kihagyni!

Fotók: The Gentleman’s Review