Kissé adós voltam már ezzel a poszttal felétek, merthogy közel két hete vettem részt rajta az Erzsébet téri luxusszálloda vendégeként. Ha azonban követtek az Instán is, úgy szembe jöhetett, hogy posztoltam anno a nyitóeventről, amelynek keretében különböző tapasokat kóstolhattak a meghívott vendégek – az én kedvencem ugyebár ez a bélszín volt. De a többi kreáció is nagyon bejött persze, a hangulatot pedig csak még tovább fokozta, hogy egy flamenco táncosnőt is szerződtettek az eseményre! Egy ilyen intro után nagyon kíváncsi voltam hát, hogy a galiciai Vigóban Michelin-csillagos étteremmel (Maruja Limón) rendelkező séf, Rafa Centeno mit alkot a háromnapos gasztro-eseménysorozat fénypontjaként meghirdetett szombati vacsorán. (Amelynek apropója ugye a spanyol focibajnokság, a LaLiga másnap esti highlightja, a Real Madrid és a Barcelona összecsapása, a csak El Clasicónak hívott mérkőzés volt.)

Starter fogásként egy-egy barna gombóc érkezett mindenki elé, amelyeken kalap gyanánt trónolt a szarvasgombás majonéz és az ehető virágszirom, mint a képen is látszik. A fánktészta spanyol sertéshúst rejtett, amelynél ugyan eleinte hiányoltuk az intenzív ízeket – valahogy mindünk prekoncepciója az volt, hogy majd biztos jó fűszeres lesz -, de a hat fogás után abszolút érthetővé vált, miért is így komponált a művész. Hiszen ezt követően igazi ízbombák sorjáztak elénk a kétórásra tervezett vacsora ideje alatt, két fogás közt pedig a fel-felcsendülő operaáriák tették még autentikusabbá az élményt az enteriőrjében szerintem egyébként is igazán spanyolos DSK Wine&Grillben.

Hideg előétel gyanánt raw-ra sütött vörös tonhal szeletek érkeztek céklával és eperrel társítva (lásd. a nyitóképen!). Mindannyiunk egyik kedvence volt, s bár hallásra a gyümölcs némiképp disszonánsnak tűnhet, ízélménynek azonban telitalálat volt, miképp állagban is jól harmonizáltak egymással a különbözően lágy matériák. Meleg előételnek Szent Jakab kagylót kaptunk egy roppant izgalmas körítéssel: a krumpli mellett egy sötétzöld mártás adott karakteres képet a tányérnak. Aki evett már szusit vagy spirulinát, annak nem lehetett kétsége, hogy ez bizony algából készült. Én jól ismerem az ízét, a textúrája azonban roppant újszerű volt, szerettem. A következő felvonás újfent halas étel: fokhagymás tengeri sügér újhagymás-zöldséges szószban. A hal állaga ismét csak remek volt, de be kell valljam, kevésbé hagyott bennem nyomot.

Nem így a főfogás, az édes-savanyú, spanyol sertésszűz marinált uborkával és joghurttal. Nos, utóbbi komponensek együtt a szájba véve egy klasszikusan hazai, tejfölös uborkasalátává álltak össze. Vicces volt, hogy a tálalása teljesen szokatlanra sikeredett, illetve, hogy a spanyol séf, aki feltehetőleg még sosem csinált ilyet, mennyire eltalálta a helyes cukor-ecet arányt, amely ennél a műfajnál szerintem már igazi kémiai bravúr. 😀 Desszertnek lényegében katalán krémet kaptunk – karamellizálódott cukorréteg nélkül. Mit is mondhatnék róla, gyönyörű és nagyon finom is volt, ahogy az egész vacsora.

Fotók: PR