A Podmaniczky és a Vörösmarty utca sarokháza Budapest egyik legkülönösebb épülete, s be kell itt most vallanom, egyik személyes kedvencem is egyúttal az egyiptomi stílusú szobordíszítményei okán – ugyebár a gimi nagy részében egyiptológusnak készültem. A kiegyezés után rohamléptékben birodalmi társfővárossá avanzsáló Budapest bérházai és -palotái jobbára olasz neoreneszánsz stílusúak, amiben azonban semmi különös nincs, ugyanis a háztulajdonosok zöme pontosan ezt kérte a megbízott építészektől – ezért is mondják, hogy az egyik legegységesebb stílusú város a miénk Európában. A művészettörténetben avatatlan járókelőnek is könnyen feltűnhet így, hogy a nemeszkendős, félpucér nőalakokkal operáló timpanonos épület valahogy más, mint a többi. Nem is jár messze a valóságtól, aki ezen töpreng, ugyanis itt gyűltek össze a XIX. század vége óta az ország szabadkőművesei, hogy a titkos társasági tagságukkal együtt járó ügyekben részt vegyenek. Ezen csoportosulások (páholyok) tevékenysége mindig is izgatta a be nem avatottak fantáziáját, nyilván amazok pedig még rá is tettek/tesznek egy lapáttal erre.

Rengeteg “híresség” (pl.: Ady Endre, Benedek Elek, Ignotus, Kossuth Lajos, stb.) és az elit férfitagjainak jelentős része kérte felvételét a különféle szervezetek valamelyikébe, amelyek tanácskozásaihoz bizony egy állandó helyszín is szükségessé vált. Idehaza több irányzat is létezett, amelyek végül is 1886-ban egyesültek Magyarországi Symbolikus Nagypáholy név alatt, e díszes palota pedig e csoportosulás székházául épült 1896-ban. Látjuk, annyira azért nem kellett bujkálniuk, elvégre elég reprezentatívra sikeredett. A Monarchia megszűnésével azonban az addig megengedő légkör is elillant, az autoriter rezsimek ugyanis nem szívlelték a mozgalmat: míg a Tanácsköztársaság rövid fennállása csak korlátozást hozott magával, addig mind a Horthy-, mind a Rákosi-, mind a Kádár-rendszer piros lapot adott a szabadkőműveseknek, legutóbb személyesen Kádár János írta alá a betiltásukat még belügyminiszterként. No, de a sztorizásból legyen most ennyi elég, ha bővebben is érdekel benneteket a téma, lásasátok itt, pár szót viszont még szóljunk azért az épületről magáról, hogy jobban megérthessük a jelenlegi állapotot.

Egy tisztességes szabadkőműves páholy rezidenciája nem nélkülözhette a következő helyiségeket: előszoba, előcsarnok, műhely és sötét kamra. De természetesen szükségük volt könyvtárra, klubra, társalgókra és hivatalnokszobákra (=irodákra) is. Nos, ezek itt is rendelkezésre álltak, a Régi Hívek páholy tagja, Ruppert Vilmos műépítész valósította meg őket, de a nagymesteri szobán még a korszak híres arcképfestője, Than Mór és üvegművésze, Róth Miksa is dolgozott. Szintén a fentebb beszúrt linket javaslom, ha jobban képet szeretnétek arról kapni, minek mi volt a funkciója, avagy mit jelképezett a legfontosabb tér, a műhely dekorációja. Az épületben később működött hadikórház, a Magyar Országos Véderő Egylet, a Nemzeti Parasztpárt kerületi irodáinak is helyt adott, hogy aztán az ÁVÓ, majd a rendszerváltásig a Belügyminisztérium használhassa a termeket. Nyilván egyik sem viselkedett túl gondos gazdaként, de a 2005-ig való bedeszkázott állapot is csak tovább rontott az épület állagán -ekkor vásárolta meg és kezdte el 74 szobás luxusszállodává alakítani az Ablon szállodalánc. Azonban a 2008-as gazdasági világválság megakasztotta a szép remények valóra válását (azaz a kívülről felújított épületet újfent bedeszkázták), így végül is ezt az “arculatváltást” már csak az új, magyar tulajdonos tudta megvalósítani két évnyi munka után.

Ez év márciusában 82 szobával nyitott meg így tesztüzemmódban (májusban pedig élesben) az ötcsillagos, a nemzetközi Preferred Hotels&Resorts láncolat luxusszállodákat tömörítő L.V.X. brandjének égisze alatt működő Mystery Hotel, amelynek enteriőrjeit az egyik legprominensebb hazai tervezőiroda, a Varró Design jegyzi, míg a szálloda építészeti megoldásaiért a PhoenArchitekt felelt. A jó munkát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy két kategóriában is (legjobb lobby, legjobb vendégszoba) jelölték a Varró Zoltán vezette csapatot a szállodai szakma Oscar-díján, a minden évben New Yorkban megrendezett Gold Key Awardson. Ráadásul az eredetileg Upscale kategóriában versenyző tereket  a szavazóbizottság a Luxury kategóriába minősítette fel!  De most aztán már tényleg nézzünk be, hogy mit rejt a felújítás során háromról hétszintesre növő épület!

Előre leszögezhetjük, hogy a falakon, a díszesen faragott kapun, a főlépcsőn és az egykor a műhelynek otthont adó, nemcsak a vendégek számára nyitott étterem  (Great Hall Restaurant & Lounge) egyiptomi stílusú faldekorációján túl semmi sem eredeti! A jobbára a tagok felajánlásaiból származó antik bútorzat nagy részét széthordták, egy kisebb része a Nemzeti Múzeumban tekinthető meg, de még a Szépművészeti Múzeum egyiptomi kiállításán is találkozhatunk innen származó darabbal (lássátok itt, ahol érdekes dolgokat olvashattok még az épületre is jellemző, a korszakban divatos egyiptomániáról.) Szóval minden új, és minden Varró Zoltán stílusát dicséri. Hogy az milyen is? Ha jártatok már az Aria Hotelben, az Onyxban vagy az Émile-ben, akkor már tudjátok. Színpadias, pompakedvelő, a luxusnak mindig gegekkel fricskát mutató, a színeket bátran és sok esetben jó kontrasztosan párosító, azaz egy olyan miliő, ahova jó vissza-visszatérni, és ami remekül muzsikál a luxusszolgáltatások alá, legyen szó a vendéglátás bármelyik ágáról.

Nem furcsállom, hogy a New York-i potentátok felkapták a lobbyra a fejüket, mert bár meglepően kis alapterületű, annál látványosabb ellenben a plafonon futó szőnyeges megoldásnak köszönhetően. Innen bal kéz felé vezet tovább az út a majdani könyvtárszobába, illetve le az alagsorba, ahol a tükörborítású, titkos tárgyaló rejtett falát egy gomb nyitja meg, amit egy könyvkupacnak álcázott doboz alatt kell keresni az egyik könyvespolcon.  Még sok ilyen frappáns geggel találkozhatunk itt-ott elszórva (a síkképernyős tévék festményeknek tűnnek, a padlószőnyeg mintája egymásra terített szőnyegeket imitál, stb.), lévén itt minden a szemfényvesztésnek, a káprázatnak van alárendelve. A lobbyból egyenesen  megközelíthető a sárga alapon zöld leveles tapétájának és megannyi növénydekorációjának köszönhetően városi dzsungelnek is beillő The Secret Garden Day Spa is, amit a szálloda jóvoltából ki is próbálhattunk. Az úgyszintén nemcsak a vendégek számára látogatható spa rendhagyó módon nem a pincében kapott helyett (mint más hotelekben), hanem a ház üvegtetővel fedett átriumát vetették be erre a célra. Itt található az edzőterem, a finn- és gőzszauna, a jacuzzi, továbbá a kezelőhelyiségek. A repertoár nagyon gazdag, itt tudtok tájékozódni ez ügyben, nagy vonalakban csak annyit, hogy a klasszikus szépségápolási szolgáltatások mellett nagy hangsúlyt fektetnek a masszázsra, akár a teljes test, akár az arc kényeztetéséről is legyen szó, teszik mindezt Adrienne Feller termékekkel. Nem tudom, mennyire ismeritek ezt a természetes alapanyagokkal dolgozó magyar márkát, ha eddig nem is hallottatok róla, akkor most szólok, hogy ez a legmenőbb! 😉 (By the way a MOM Parkban üzlete is van a brandnek.) Szóval, ha befekszetek mondjuk ide egy órás arckezelésre, ahogy mi is tettük, akkor ilyen krémekkel fognak benneteket kenegetni.

Személy szerint mindig nagyon szeretem, ha vannak külön férfiakra optimalizált kezelések. Ugye az expertek azt mondják, hogy ennek a legfőbb oka, hogy kissé más bőrünk van, mint a hölgyeknek (illetve nyilván más illatokat is szeretünk), számomra azonban van egy plusz többlete is a dolognak, amolyan gratis figyelmesség – ha már a beauty szektor jobbára úgysem a mi terepünk. Nos, az általános terápiákon túl itt is vannak külön nemekre bontva, jobbára ókori fantázianevekkel ellátva arcmasszázsok, amelyek közül mi most az Arion bőrmegújító arckezelést teszteltük. Az egy óra alatt 6 db termék került fel a bőrünkre, jöjjenek hát sorról sorra! A termálvíz alapú Hungarian Spring arclemosó tej a mindennapi szennyeződésektől hivatott megtisztítani a bőrt – avagy ugye kinek jutna eszébe arcot mosni masszázs előtt? Na ugye, pont ezért is kell ez a nyitány! Ugyanebből a termékcsaládból való az orvosi zsályás aromavízzel tuningolt arcradír is, amelyben a mandulaőrlemény feladata az elhalt hámréteg eltávolítása. Szintén előbbiek “testvére” a Pannon Essence-szérumos, rozmaringos Thermal Aromaqua készítmény, ami a bőr pH-értékének helyreállításáért kerül bevetésre. A rákövetkező Pour Homme elixírben, mint a neve is mutatja, egy csomó hatóanyag van, A-, E- és C-vitamin, cink, vas, magnézium például, amelyet homoktövisből és kékszőlő olajból nyernek többek közt. Ezeknek a magas antioxidáns tartalmú, bőrfiatalító hatású összetevőknek a bőr regenerálása a feladata. A Syracusa arcolaj stimulálja az idegvégződéseket, az izmokat ellazító masszázs dolgozza bele a bőrbe az úgyszintén regeneráló és feszesítő hatóanyagokat, amelyek az olajat alkotó jojobából, szantál- és vajfából,  valamint kókuszdióból származnak. A kezelést a Hungarian Spring pezsdítő krémmaszk  zárja, a makadámdió olajat, agyagot, illetve termálvizet tartalmazó készítmény hámosít, fokozza a vérkeringést, illetve bőrkisimító és ráncmegelőző tulajdonságokkal is bír.

Az egyórás, teljes rendszerkikapcs után még feltétlen ki szerettem volna próbálni a különleges kialakítású jacuzzit, ami lényegében egy kis szoba heverőkkel felturbózva. Nagyon szuperül mutatnak egyébként a dizájnbútorok a térben, és roppant  jónak tartom a koncepciót, hogy az átrium nagy része egy amolyan leisure helyiség, olvasgathatsz, pihengethetsz, akár egy nehéz munkanap után, mint mi is tettük. Kicsit sokáig is marasztalt bennünket ez a miliő, ugyanis estére már volt egy elígérkezésünk, de még előtte feltétlenül ki szerettük volna próbálni a szálloda invitálására a frissen nyílt rooftop bárt, ahonnan pazar panoráma nyílik a városra egy olyan nézőpontból, ahonnan eddig nem láthattátok – lévén errefelé  nincs más hasonló létesítmény. Az L alakú, dór oszlopokkal dekorált tetőkerten nemcsak a kilátásban gyönyörködhettek egy koktél társaságában, de bizony vacsorázhattok is (lásd. itt). A  The Sky Garden amolyan bárkonyhát visz, kifejezetten jó minőségben. Az étlap folyamatosan változik, például a kétfős csirkés-humuszos-bulguros tálat már nem is látom rajta, de a bivalymozzarella még mindig szerepel, azt ne hagyjátok ki! Ugyan mi picit más körítéssel ettük, de a sajt állaga és tejes íze pont ugyanolyan, mintha Nápolyban ennétek, annyi különbséggel, hogy itt a naplementében a Nyugati-pályaudvar gyönyörű sziluettjében gyönyörködhettek a Vezúvé helyett. Illetve amit szintén határozottan ajánlanék, az a gyömbéres brownie narancs sörbettel (avagy sorbet-val, ahogy tetszik ;)): életem legjobb brownie-élménye volt! De annyira, hogy mea culpa, majdnem rendeltem még egyet! A plusz kalóriától ellenben megmentett, hogy már így is késésben voltunk, de eldöntöttem lefelé menet a nagyon viccesen “kitapétázott” liftben, hogy amíg jó idő van, visszatérek egy repetáért. Tegyetek így ti is! 😉

Fotók: PR