Korábban már írtunk erről a szuper gasztrohelyről a Nagymező utcában, így örömmel látogattunk el ismét hozzájuk, hogy megnézzük, milyenek az új, nyári étlapjuk újdonságai. Az N28 Wine and Kitchen menüjén ugyanis sok korábbi fogás is ottragadt, nyilván kellően népszerűek ezek és a konyha is méltán büszke rájuk. Bár mi is szívesen repetáztunk volna, de hogy ebben a cikkben is legyen miről írni, így nem az N28 pintxóra vagy a Gambas Pil Pilre esett természetesen a választásunk, hanem az újdonságokra. Amit nem fotóztunk, de határozottan ajánlunk addig is, míg megérkezik az előétel, az az olajbogyó válogatás. Mire eltűnteti az ember a háromféle olívát és a mandulát, meg is érkeznek a hely különlegességei, a baszk tapasok, a pintxók. A menün van szezonális kreáció is, de az pont előttünk fogyott el, így a signature melletti két legkülönlegesebbre voksoltunk. A “Luxus Angus steak pintxo” igazi diétás verzió, római bébisaláta ágyon érkezik a lágy marhahús, míg a füstölt lazac és a citromos mascarpone alá pirított kenyérkockát raknak. Mindkettőt szerettük, és örültünk, hogy két teljesen más falatkatípus érkezett.

Főétel gyanánt a két listavezetőt rendeltük. Na nem az áruk miatt, hanem mert ezek tűntek a legérdekesebb választásnak. A grillezett polipcsáp mellé édeskömény salátát adnak, na meg fokhagymás csilit. Vagy inkább fordítva, csilis fokhagymát? Meglepően sok benne a hagyma, de ez egyáltalán nem rossz, sőt! Semmi hagymaszag, élvezettel kanalazza ki az ember, amikor a lágy poliphúst már régen bafalatozta. Az uborkasalátára hajazó édeskömény is telitalálat, azt is mondhatnánk, hogy ilyen egy sima bisztróétel, amikor eleget gondolkoznak rajta a konyhán, hogyan kéne valami tényleg jót adni a vendégnek. A másik fogásunk a Rossini-bélszín parafrázisa volt. Az olasz zeneszerzőről elnevezett francia fogás esetében a bélszín érmék ugye mindig foie gras-val, azaz hízott kacsa- vagy libamájjal megpakolva érkeznek, amelyre szarvasgombát reszelnek. Több anekdota is van az eredetéről, de lényeg a lényeg, így szerette a Maistro. Az N28-ban steaket adnak alapnak, abból is Angust, majd erre kerül a hízott kacsamáj. A szarvasgomba pedig a szószként mellélocsolt jus-ben jelenik meg, amelybe jó beletunkolni a köretként párosított Ratte burgonyát. Ennek a krumplitípusnak több jellemzője közül talán a legfontosabb erénye a diós íz, amely alapvetően a termőföldnek köszönhető.

A desszertek közül mindkettőt kóstoltuk, különösen a hideg túrógombócra voltunk nagyon kíváncsiak. Nem édes tejföl, hanem Pedro Ximénez marcipánkrém jár mellé – de a tipik magyar édességtől eltérően, itt nem ebben lubickol a gombóc. Pedro Ximénez nem egy elismert spanyol cukrász vagy marcipánmárka, hanem egy fehér, spanyol, főként sherrygyártásra jó, édes borszőlőfajta neve. Roppant jó húzás ez egy borétteremtől. A gombóc nem émelyítően édes, a prézli helyett pedig pankómorzsát használnak, így egy picit ropogós. Textúrára olyan, mintha az ember valami zabdesszertet enne, de ez nyilván tele van cukorral, szóval max csak érezni véljük, hogy vigyázunk vele a vonalainkra. A másik desszert jelenleg a katalán csokoládékocka Maldon sóval és arbequina olívaolajjal, maracuja sziruppal. A csokis katalán krém egy valóban létező édesség, a csoki ebben a formában is egy alapvetően kenhető massza, igazán finom. Az olívaolaj és a maracuja fanyar ízt ad neki, azaz tökéletes zárása ez egy olyan vacsorának, amely – magyar tételek ide vagy oda – hispán ízekkel szeretne beíródni az emlékezetünkbe.

Fotók: The Gentleman’s Review