Azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam, hiszen azon kevesek közé tartozom, akik – főként a sok odaszervezett sajtóreggelinek illetve egyéb eventnek hála – budapestiként is rendszeresen kiélvezik a szerencsére egyre gyarapodó számú luxusszállodák kényelmét és szolgáltatásait, s így első kézből tapasztalják meg az újdonságaikat, amelyeket nemcsak a szállóvendégeknek, de nekünk, helyieknek is nyújtanak. Illetve nyújtanának szegények, ugyanis nem annyira egyszerű dolog integrálódni a városba, illetve az ezt a színvonalat maguknak egyébként megengedni képes fővárosiak kegyét elnyerni, és ne kérdezzétek, miért. Lehet, hogy így lettünk szocializálva, hogy a szülővárosunk hoteljeibe tilos a belépés? Nem tudom, de ezzel a poszttal kísérletet teszek eloszlatni minden tévhitet illetve kigyomlálni minden rossz beidegződést a témával kapcsolatban. Értetek vállaltam tehát az alábbi challenge-et, azaz múlt hét szombaton végiglátogattam 4 luxushotelt, hogy bebizonyítsam, olyan specifikumokkal bírnak egyes játékosok, amelyektől kár lenne önmagunkat megfosztani pusztán a félsz miatt. Szóval bátorság, és gyertek velem!

1. Reggelizzetek vagy bruncholjatok a Hilton Budapestben!

Ma már asszem nem ördögtől való egy bizonyos igényszint felett arról beszélni, hogy menjünk el valahová villásreggelizni vagy “bráncsolni”. Én sem így indítom minden reggel a napot, általában már a monitor előtt kanalazom a joghurtot bent a szerkesztőségben, de annak is megvan abszolút a hangulata, ha reggel az ágyba hozzák a reggelit hétvégente. Ahogy annak is, amikor az ember szépen felöltözik, húz egy frissen vasalt, ropogós fehér inget, a kedvenc mokaszinját, és elzarándokol egy reggelijéről híres-neves helyre avagy egy luxusszállodába. Merthogy a legtöbb helyen már nem elérhetetlen ez sem, mi ezúttal a Hilton Budapestét teszteltük. Elöljáróban annyit hozzá kell tennem, hogy a szálloda éppen az utolsó szakaszába lépett a felújítási hullámnak, jelenleg az Icon éttermen van a sor, ami a face liftinget illeti, amely teljes pompájában az ősszel fog megnyílni egy vadiúj brunch menüvel. Így mi most az executive lounge-ban kaptunk helyet a poszt kedvéért (normál körülmények közt ezt csakis a kiemelt szállóvendégek vehetik igénybe), de a reggeli pont ugyanaz volt, mint egyébként. Mint látjátok a jobb alsó portrén, bőségesen teszteltem a kedvetekért :D. Á la carte itt most nem lehetett rendelni, de a felszolgált rántotta –  lazaccal és baconnel – nálam így is jól szerepelt, a péksütik pedig külön piros pontot érdemelnek. Én sós perecet még sose láttam sehol sem a reggeli részeként, de az édes sütemények is olyanok voltak, akár egy jobb cukrászdában – mindez 29 euro/fő egyébként. Aki tehát szeretné a reggelét bőséges választékkal egy szép, manhattani stílusú enteriőrben és pazar, a Parlamentre néző panorámával kezdeni, annak irány a város legmagasabban fekvő luxushotele!

2.Ússzatok egyet a Continental Hotel Budapest rooftop medencéjében!

Bár aznap az idő éppenséggel nem volt a legforróbb, szerencsére ki tudtuk azért élvezni azt a különlegességet, amelyet nem is feltételeznénk a Dohány utcában megbújó szecessziós/art déco homlokzatra pillantva, amely mögött egykor a Hungária fürdő leledzett. A megmenthető részhez egy új épületet toldottak, amelynek a tetején kapott helyett a szálloda spa részlege egy finn- és egy infraszaunával, jacuzzival, különböző kezelésekkel, valamint egy belső és egy külső medencével persze. Utóbbi a nagy durranás, hiszen én még egy ilyenről nem tudok a városban, amikor úgy lubickolhatsz, hogy közben a kilátásban is gyönyörködhetsz. A medencét parkosított kert öleli körbe, ahol modern dizájnbútorokon napozhatunk, ha meguntuk a fürdést – amit azért ilyen környezetben elég nehéz, lássuk be! Külön tetszett, hogy a medencében mindenhol leér az embernek a lába, nyilván komfortosabb ez így, ha többen vannak. Egy fél órát leszámítva mi most teljesen egyedül toltuk, kicsit olyan volt nekem, mintha mondjuk Buenos Airesben élnénk –  bár a jellegzetesen pesti és budai panoráma azért ki-kijózanított, csekkoljátok a bal felső képen! Egy sima belépő 5000 Ft egyébként, ami csak picivel van a budapesti strandár (3600 Ft) felett, a két élmény azonban össze se hasonlítható – ahogy emlékszem, merthogy klasszik strandon már sok éve nem jártam. 🙂

3. Próbáljátok ki a Herend afternoon tea-t a Four Seasons Hotel Gresham Palace-ban!

Bár évekkel ezelőtt meghívtak ugyan a sajtóbemutatójára, kíváncsi voltam, milyen úgy élvezni ezt a különleges ötórai teát, ahogy egy betérő vendég is megteheti 5800 Ft + 12% szervízdíjért – lássátok a bal alsó képet! Az első szó, ami most beugrik róla az, hogy: bőséges! De tényleg, mi aztán szeretünk enni (én különösen édesszájú vagyok), de ez bizony kifogott rajtunk. Egytől egyik minden eszméletlenül finom volt, az én kedvencem a karamellás pannacotta, a vajas- házi lekváros scone és a mogyorós piskóta volt, na meg az az almás rétes tejszínhabbal és vaníliasodóval, amelynél jobbat én még nem ettem idehaza. A tea választható, én a “ház sajátjára” szavaztam, amelyből anno ajándékba is kaptam egy dobozzal. Ezt a körtés aromájú keveréket a  Tealeaves kreálta kifejezetten a budapesti Four Seasonsnek, én egyszerűen imádom. No, de arról még egy szót sem szóltam, honnan jön az elnevezés! A szett, amelyben ezt a sok finomságot felszolgálták, a Herend Porcelánmanufaktúrától származik, pont olyan színállású (lila-zöld) Viktória-mintás készlet ez, mint amely Magyarország hivatalos ajándéka volt Sarolta hercegnő születése alkalmából Vilmos hercegéknek. Annyi különbséggel, hogy korona helyett pillangó van a teáskanna tetején.

4. Mozogjátok le ezt a sok finomságot a Budapest Marriott Hotel edzőtermében!

Oké, most egy pici csalás jön! Itt nem voltunk, és nem azért, mert lusták lennénk, de én több mint egy fél évig itt edzettem az All You Can Move jóvoltából, bár akkor még a World Class láncolat üzemeltette a gymet  – szóval elég jól ismerem, nem volt szükséges újratesztelni. Azóta a szálloda visszavette a saját szárnyai alá, felújította, azonban a lényegi dolgok nem változtak: profi edzők, szuper kedves csapat, spa-részleg (jacuzzi, szauna) és a város leglélegzetelállítóbb kilátása, amit csak súlyzózás közben kívánnátok, azaz szemben a Duna, a Gellért-hegy, a Lánchíd és a budai várnegyed az egykori királyi palotával. Sajnos ezt mondjuk sosem élvezhettem, mert én csoportos órákra (body art, cross fit, hot iron, spinning, TRX) jártam ide, és azok egy különteremben zajlanak, de sebaj, ti attól még gyönyörködhettek benne (árlista itt)!

5.Koronázzátok meg a napot egy vacsival a Hotel Clarkban!

A tavasszal nyílt szálloda annyira friss versenyző, hogy a rooftop bárja (Leo Budapest) csak két hete nyílt meg, de az utcafronti részen működő étterme, a Beefbar Budapest sem egy régi darab, szóval sanszos, hogy még nem voltatok itt. Nekem ez volt a második vacsorám itt, ezúttal egy tatár beefsteakkel és egy mangós-wasabis tonhallal kezdtem, majd jött a híres Kobe marhából készült hamburger – mind mesés volt, ahogy a tálalásuk is (a saját logós, fekete hamburgeres papír priceless – a jobb felső képen látszik is)! Nem vonatkoztathatok el az enteriőrtől sem, szerintem jelen pillanatban ez a város legmenőbbje, abszolút contemporary és elegáns, a smaragd és petrolkék bársonykárpitok, a márványhatású minihexagon burkolat a padlón, a Thonet-fazonú kanapé, a fekete hexagon csempe a falon és az art déco stílusú világítótestek mind nagy favoritjaim  – de most már abbahagyom az áradozást, mert ez mégsem egy lakberblog, vagy mi! 🙂 A húsimádók nagy kedvence lesz ez a hely, ugyanis az étlap tele specialitykkel, a szépen erezett bélszínek mint a műalkotások, úgy állnak a hűtőkben. Van továbbá egy nagyon hangulatos bárrésze is, az ember tényleg úgy érzi magát, a Lánchidat és a Duna túlpartját nézve, mintha egy sikkes mozifilmbe csöppent volna. Olyan James Bond-szerűbe.

Nos, asszem a végére értem az élménybeszámolónak, de nyugi, biztosan lesz még ilyen! Pláne, ha sokan kattintják ezt a posztot, szóval osztogassátok szorgalmasan! 😉
Ha konklúzióként elfogadtok egy tippet, ti azért mégse egy napba sűrítsétek be őket, hanem tegyétek a mindennapjaitok (vagy legalábbis a hétvégéitek) részévé ezeknek a helyeknek a látogatását, hiszen tényleg nem nagyobb kiadás így szórakozni, mintha egy hotel falain kívül tennétek ugyanezen a nívón. Mondjuk picit vicces volt egyik lokésönről a másikra menni, legalábbis mintha egy turista lettem volna a saját városomban.

Fotók: PR (Beefbar – Gregus Máté), nyitómontázs: saját