Isztambulban egyértelműen Besiktas volt a kedvenc városrészem a még az oszmán korszakban odaépített grandiózus palotái miatt. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az egyikben lakhattam is két éjszaka erejéig a Four Seasons török klaszterének meghívására. A Four Seasons Hotel at the Bosphorus az egykori Atik Pasa-palotában nyitott meg, amelyet 1872-ben emeltek az Oszmán Birodalom utolsó évtizedeiben a császári család tagjainak. (Hogy ki lakhatott a lakosztályokban, azt maga a szultán döntötte el egyébként.)  Közvetlenül a pompás Cıragan-palota szomszédságában áll, ahol egykor II. Abdülaziz szultán is töltötte több évtizedes háziőrizetét, miután fivére megbuktatta és le kellett mondania a trónról. A Four Seasons épülete hosszú restaurálást követően 2008-ban nyitott meg szállodaként, és nekem nagyon tetszett, ahogy a modern luxus elemeket vegyítették a törökös előkelő életérzéssel. A hotel lakosztályainak és szobáinak tervezése során nem az volt az elsődleges cél, hogy az ember egy kosztümös török sorozatban érezze magát, hanem a brandre jellemző, hivalkodásmentes elegancia – ami nem azt jelenti, hogy a részletekben és a kiegészítőkben ne köszönne vissza ez meg az, ami a XIX. századra reflektál.

Az ember a legnagyobb luxusnak mégis leginkább a kilátást érzi. Ahogy belép a szobájába, és (tengeri panorámás fekvés esetén) megpillantja a Boszporuszt, az ázsiai partszakasz minaretjeit, a víz fölött repkedő sirályokat, a két oldal közt közlekedő kompokat vagy a tengerszoroson átkelni igyekvő jachtokat, tankerhajókat és uszályokat. Az ablakokban így ki is van alakítva egy kis ülőrész, ahol az ember tényleg csak gyönyörködik az elé táruló nyűzsgésben. Persze, ezt megteheti a medencepartról is. A szállodának az egyik legnagyobb erőssége a vízparti terasza és az úszómedencéje – ezzel a legtöbb isztambuli luxushotel nem tud versenyezni, így itt az ember tényleg kiváltásgosnak érzi magát, miközben egy baldachin alatt piheni ki a nehéz hétköznapokat. A teraszrészen találhatók a hotel gasztroegységei is – közülük a mediterrán Aquát és a törökös Ocakbasit próbáltuk, az élményeinkről azonban ebben a posztban írok részletesen. Ami különlegesség volt, hogy pont az ottlétünk alatt nyílt meg a The Macallan branded bárja a szállodának, ami azért nem semmi, pláne, hogy Isztambul sem dúskál éppenséggel a nemzetközi márkás vendéglátóegységekben.

Bevallom, abszolút kiélveztem a 2100 négyzetméteres spában a mesés kialakítású beltéri medencét is, bár kb. 10 méteres lehet csak, egyáltalán nem unatkoztam, míg egy órán keresztül oda-vissza róttam a hosszokat – szinte egyedül, holott mivel a Four Seasons at Sultanahmet szállodában nincsen medence, a szolgáltatásban benne van, hogy transzfer szállítja át onnan ide azon vendégeket, akik úsznának egyet. A wellnessrészlegen természetesen található egy elég nagy edzőterem is, sőt még fodrászat is, de a fő attrakció a hammam. Mi ezt itt nem próbáltuk, mert a hotel nagyon gálánsan a másik isztambuli hoteljükben felajánlott egy törökfürdőzést. A fitness-wellness egy új épületrészben van, már nem a történelmi palotához tartozik, de szerintem a belsőépítészet  nagyon jól megoldotta azt, hogy az ember nem érzi a váltást, mindenhol ugyanaz a kortárs luxus esztétika mutatkozik, feldobva némi klasszikus utalással. Aki tehát egyrészt egy szép, kényelmes szállást keres, másrészt vágyja ezt a századvégi arisztokratikus miliőt, annak nem is kell tovább kutakodnia.

Fotók: PR