A Belgrád rakpart Erzsébet-híd felé eső végénél ambivalens érzés keríti hatalmába az embert, amikor az enteriőrjét és a menüjét illetően is megújult Tapas Fino teraszán üldögél  – miként pár nappal ezelőtt mi is tettük. Egyrészt látjuk, amit nézünk: a Gellért-hegyet és a Várnegyedet, na meg a hidat, amelyek egyenként is tökéletes támpont gyanánt szolgálnak ahhoz, hogy tudatosítsuk magunkban, igen, Budapesten vagyunk. Aztán ott van a madridi módi szerinti sikkes berendezés, a dekoráció és az étlap – amelyeket péntek és szombat este még az élő zene is tovább tetéz, ennek keretében ugyanis spanyol klasszikusok csendülnek fel. És jön vele a kétely is, hogy márpedig csal a szemünk, mégiscsak az Ibériai-félszigeten kell valahol lennünk. A Kisgazda párt egykori, felújított székházában nyílt, négy csillagos Hotel Vision étterme, a Tapas Fino az érzékszerveink révén teszi a dolgát és lélekben odateleportál Spanyolországba, még ha csupán egy-két órára is. Mi pont egy éve voltunk Madridban, az emlék még relatíve friss, így hazafelé egy véleményen voltunk a tekintetben, hogy nagyon hatásos volt az illúzió: mintha csak visszarepültünk volna a Paseo del Prado mellé. Már csak ezért az érzésért is bőven megéri kipróbálni ezt a helyet. Lássuk hát, mi tévesztette meg az ízlelőbimbóinkat!

Az étlap nagyon gazdag, a Tapas Fino bizony nem egyetlen alkalommal kipipálható hely. Bevalljuk, eljött az a pillanat, amikor feladtuk, és a felszolgálónkhoz fordultunk segítségért. Miközben már a koktéljainkat szürcsölgettük, konstatáltuk – alaposabban áttanulmányozva az étlapot -, hogy a legkülönlegesebb fogásokat rendeltük ezáltal meg. De az itallap is abszolút feladja a leckét, nemcsak a borok, de a röviditalok közt is számos spanyol nevet fedezhetünk fel – pirospont, hogy erre is odafigyeltek. Mi a Tapas Fino signature Aperol Spritzét (licsi likőrrel, cavával és grépfrúttal) és a Sweet Dreams nevű kreációt próbáltuk – figyelem, ez utóbbi a vérnarancsnak, passiógyümölcsnek és a fahéjnak köszönhetően valóban elég édes! De térjünk akkor rá az ételekre végre! A tálalás is abszolút hozza a feelinget, az azulejos csempék mintáit idéző tányérok egyúttal ki is emelik a fogásokat. A snackek közül kettőt próbáltunk ki: bár a kenyérszeleteken érkező fekete tigrisrák kebabok is nagyon látványosak a gazdagon rájuk szórt színes paprika vinaigrette-tel, a málnaporral meghintett ropogós halacskákat nem tudták überelni. Azt nem mondanánk, hogy nagyon szeretjük a fritto mistót, de ha tengerparton vagyunk és kapni ilyet, egyszer mindig eszünk a nyaralás alatt. Nagyon izgalmas, ahogy ezt az egyébként teljesen hétköznapi street foodot ezzel a csavarral egy teljesen új regiszterbe emelték, szinte már egész kifinomult lett a különös fűszerezéstől.

A tapasok közül is kettőt próbáltunk. Jobbra fent az ott sült ördögszekérgomba hagymalekvárral, amelyet betakar a tojássárgája krém. Alatta kakukkfüves jus, a díszítés pedig némi parmezán. Ez volt a highlightunk az egész menüből. Ha nem tudtuk volna meg, hogy márpedig ez egy létező étel, és nem a konyha agyszüleménye, azt mondanánk, hogy fine dining étterembe vele! Az étlapon elég ritkán (sőt, szinte soha) megtalálható gombafajta vékony szeletekben bújik meg az étel közepén. Nagyon jól harmonizálnak az ízek egymással, így nincs mit ragozni ezen: mestermű és kész! Bár figyelmeztetve lettünk, hogy az Angus bélszín toast egy emberesebb adag, nem készültünk fel rá teljesen. A kenyér nagyon puha, a jus-tól az egész baromi szaftos, és a sajt is klasszul megy hozzá. Szintúgy meglepetés volt, hogy itt a főételek is tapas adagok – nem hiába van odaírva, hog két köretet is elbírnak. Mi azért annyira nem voltunk éhesek (ezért hagytuk ki a desszertet), így csak a paradicsomos zöldbabot és a spenótos csicseriborsó ragút kértük ki a zamatos, Josper grillen sült polipkarok és az Angus marhaoldalas mellé. Utóbbi a balzsamecetes sült salottahagyma, a kápia paprika, a jus, és az olvasztott manchego sajt miatt egy izgalmasabb választásnak bizonyult. És hogy mi volt még nagyon jó ebben az ebédben az ízek mellett? Hogy más budapesti tapasozó helyekkel ellentétben az ember nem tapasztal zsúfoltságot, szinte már taszigálást a szűk helyből kifolyólag. Itt valóban úgy lehet falatozni, ahogy egy elegánsabb spanyol is teszi odahaza.

Enteriőrfotó: PR, gasztrofotók: The Gentleman’s Review