Azt mondják, kétféle típus létezik: van, aki Olasz- és van, aki Spanyolországgal esik szerelembe. Erősen italomán neveltetésemből adódva én egyértelműen az előbbi kategóriába tartozom. Menthetetlenül. A legkisebb olasz faluban járva is el tudom képzelni, hogy életem hátralévő részét ott éljem le, ellenben soha sem vágytam vissza az Ibériai-félszigetre, noha kellemes emlékfoszlányként maradt meg a gyerekkorból Madrid, Barcelona, Valencia és Salamanca is - Zaragoza kevésbé, mert árnyékban is kb. 45 fok volt. Szülikarácsonyi ajándékként kaptam viszont egy madridi utat, és hát egyrészt ugye ajándék lónak ne nézd a fogát, másrészt meg úgy gondoltam, adok még egy esélyt a spanyol fővárosnak. Immár nem tiniszemmel, hanem a blog tematikájára is fókuszálva. Elöljáróban annyit, hogy Andalúzia szíve egy imádnivalóan kevert építészetű, nyüzsgő, mediterrán nagyváros,...
Olvasd tovább!