Az elmúlt egy évben négyszer is jártam Opatijában, ebből háromszor a térség legnagyobb szállodalánca, a Liburnia Hotels&Villas meghívására. Kétszer ráadásul pont az adventi időszakban, ami már csak azért is különleges élmény itt, mert a századfordulón kiépült tengerparti sáv központi települése a European Best Destinations: Európa Legszebb Karácsonyi Fényei díj büszke birtokosa, azaz a város tényleg sokat ad és áldoz arra, hogy méltón és vendégcsalogató módon ki legyen dekorálva – az első ideépült luxusrezidencia, a Villa Angiolina parkja különösen kidíszített, például most egy komplett fát betekertek izzóval, de az évente visszatérő manókórus is megbújik idén is a mediterrán kertben. Magáról a partszakaszról, hogy miként is fejlődött az Osztrák-Magyar Monarchia második legforgalmasabb turisztikai desztinációjává, már többször is írtam, például itt, a szállodacsoport egyik ékkövének számító Hotel Kvarnerről (melynek épp felújítják a népszerű teraszát) beszámoló anyagban. De figyelmetekbe ajánlom a Heritage Hotel Imperialban töltött tavaszi kiruccanásról szóló bejegyzést is, már csak azért is, mert az éttermében, a Café Imperialban most karácsonyi menü is vár, amelyről a vaddisznó kolbászos ciabattát és a hot cannella nevű almás-fahéjas alkoholos ital téli parafrázisát, a tejes, egy cuki kis üvegkannában és üvegcsészével érkező creamy cannellát ajánlanám. (De az opatijai turisztikai hivatal meghívott minket a hotelhez közeli gasztroudvarba egy fánkra és némi meleg koktélra, és a helyi borlikőrből, a Terraninóból készült forralt változat is abszolút kipróbálandó.) A Liburnia hotelcsoport elsősorban a történelmi grand hoteleiről és villáiról híres, mint ilyen az előbb említett kettő is vagy a Hotel Bellevue, a Hotel Lungomare vagy a Villa Amalia. De vannak modern házaik is, ezek közül a legelegánsabb az ötcsillagos Hotel Ambasador, amelyben most két éjszakát töltöttem el.

A fehérlő kockaépületet (a védettséget élvező piros napellenzőivel) nem lehet nem észrevenni, már akkor magára vonzza a tekintet, amikor az ember elkezd ereszkedni az autóval Rijeka/Fiume felől érkezve. A városkép meghatározó elemévé vált megnyitása óta – ettől persze anno tartottak is, hogy mennyire jó ötlet ilyen látványosan vegyíteni a minimalista luxust az alapvetően historizáló és szecessziós épített örökséggel. A Hotel Ambasador ugyanis a hatvanas években a horvát turisztika egyik presztízsberuházásának számított, a neves építész, Zdravko Bregovac azt a feladatot kapta, hogy az 1966-ban megnyílt hotel méltón fejezze ki, mit tud Jugoszlávia ezen a területen. Ez az évtized (1965-1975) volt ugyanis a jugoszláv kereskedelmi turizmus és vendéglátás aranykora, amikor a szegmens a gazdaság más területei fölé nőtt, és ezzel egyértelműen megerősítette a jugoszláv bel- és külpolitika azon erőfeszítéseit, hogy a nyugati modell fogyasztói kultúráját átvegye az ország, mint a társadalmi és gazdasági fejlődés bizonyítékát. A tervezők célja így itt és az ország más részein is (pl. a Dubrovnik alatti Kupari-öbölben) az volt, hogy egy modern nyugat-európai stílusú szállodát alkossanak, amely a szolgáltatások mellett magas színvonalon mutassa be a kortárs jugoszláv kultúrát és képzőművészetet – írja ez a remek (horvát nyelvű), a szállodában elhelyezett művészeti alkotásokat bemutató tanulmány. A kilenc lakószint fölött az étterem, az American Bar és a télikert kapott helyet, ezen az emeleten aztán 1972-ben szintúgy szobákat alakítottak ki.

A belsőépítészethez képzőművészeket is felkértek, a Hotel Ambasadornál a tárgyak kiválasztásában pedig fontos szerep jutott a rijekai Modern Galéria akkori igazgatójának, Boris Vižintin művészettörténésznek és műkritikusnak is. A szállodák az 1960-as évek közepén ugyanis reprezentatív tereknek számítottak, azaz olyan monumentális műalkotások illettek a közösségi tereikbe, amelyek megtestesítették a modern jugoszláv életérzést, és bemutatták a hazai modern dizájnt is. Fontos volt így, hogy a berendezési tárgyak kilencven százaléka belföldön készüljön, a Hotel Ambasador szerepe ugyanis az is volt – amellett, hogy olyan notabilitásoknak, mint Josip Broz Tito és Indira Gandhi legyen hol megszállniuk errefelé -, hogy a külföld felé a jugoszláv ipar teljesítményét is bemutassák általa. A hotelt az elmúlt évtizedekben többször is átalakították, így ma már csak egyetlen műalkotás látható az eredeti helyén. Ez egy mozaik a víz alatti mitológiai világ ábrázolásával, a sellők és más tengeri lények a beltéri fűtött tengervizes medencének otthont adó helyiséget díszítik az 1300 négyzetméteres, a Feng Shui irányelvei alapján kialakított wellness- és spa-részlegen – amit akkor nézzünk is most meg tüzetesebben! A hotelnek van egy kültéri tengervizes medencéje is (ahonnan mindössze pár lépés a 2023-ban felújított privát strand a 12 kilométeres, Voloskótól Lovranig tartó I. Ferenc József-sétány mellett), bent pedig természetesen szaunák, gőz- és törökfürdő, valamint jacuzzi vár többek közt. Érdekesség a RAXUL technológiás kabin, amely a testkezelések megtervezéséhez kifejlesztett szoftvernek köszönhetően kiválasztja azt a hőtípus, amely a legalkalmasabb, legyen szó hőfürdőről, gőzfürdőről vagy római fürdőről – ezt pároknak is nagyon ajánlják, ilyenkor pezsgő és gyümölcstál is jár a rituálé mellé. De a spamenünek is van egy nagy erőssége: a masszázsokat és arckezeléseket a (SOTHY’S mellett) a Gemology termékeivel végzik. Ez a francia cég egy különleges eljárással vonja ki a nyomelemeket olyan ásványokból, mint a zafír, a rubin, a jáspis, a jáde vagy akár a gyémánt.

De térjünk akkor rá most az enteriőrökre és a gasztronómiára! Érdekes koncepció, hogy itt van egy modernista épület, és mégis némely szobák klasszikus kialakítást kaptak, köztük junior lakosztályok és az úgynevezett Garden Suite és SPA Suite is. Bútorzatban és színekben ezek sem mások, de aki szereti a cicomás frízeket és rozettákat, valamint a kazettás falat, annak van éppenséggel opció. Én egy modern junior lakosztályt kaptam, ami kifejezetten tágas, látni onnan a Kvarner-öblöt, Rijekát (ami pláne este, kivilágítva gyönyörű) és a hegyeket is. Nagyon jó elosztású, kifejezetten tetszett a tágas fürdő, hogy oda egy gardróbszobán keresztül lehet jutni, és a modern, luxus bútorzat is, ami természetesen a jelenlegi divat alapján elég visszafogott árnyalatokat használ. (A képen ez most egy tengeri panorámás superior szoba, nem az, amiről írok.) Stílusban egyébként az egész hotel nagyon egyben van tartva (nyilván a közösségi terekben a karácsonyi dekorációk most abszolút a világukat élik), így a legmagasabbra pozícionált CUBO á la carte fine dining étterem is ezt az irányt képviseli. Itt kétszer is ebédeltem már, egyik alkalommal sem okozott csalódást. Mint a séftől megtudtuk, igyekeznek, amit csak lehet, helyben beszerezni, és a látványra, a tálalásra is nagyon odafigyelnek a minőség mellett.

A hotelnek van emellett három másik vendéglátóhelye is: a La Fourchette D’Or-ban történik a reggeliztetés és a svédasztalos vacsora is, mindkettő választéka roppant gazdag, és én nagyon örültem neki, hogy mindig volt valami helyi specialitás is a nemzetközi és mediterrán fogások mellett, amit máshol nem kóstoltam – de azért egyik reggel az almás bureknek is nagyon tudtam örülni, Budapesten az sem terem ugye minden bokorban. A Hortenzija egy kerti grillétterem, értelemszerűen ez most nem üzemelt, illetve ott van a Manhattan lobby bár is, ahol szivar is kérhető a koktél mellé. A kiszolgálásban sehol sem csalódtam, őszintén ajánlom így a Hotel Ambasadort egy opatijai hosszú hétvége erejéig (akár még az idei karácsonyi időszakban last minute) vagy a nyári vakációra is – bár tudjuk, hogy Opatija / Abbázia valójában négyévszakos lokáció, így bármikor lehet menni, jól megnyomva csupán 5 óra az út az autópályán. Nekem, aki szeretek sétálni, továbbá az is a hotel mellett szólt, hogy a Lungomare sétány mellett van, a voloskói belváros 10-15 perc gyalog és ugyanennyi az opatijai kikötő is – de ne riasszon el senkit Lovran sem, másfél óra innen az út, lemértem, amikor most ismételten, sokadjára megtettem oda-vissza a távot, hogy lemozogjam a sok finomságot, amelynek nem tudtam ellenállni a Hotel Ambasadorban.

Fotók: PR