Mi, magyarok általában csak elsuhanunk a horvát főváros mellett az autópályán, amikor a dalmát tengerpart felé vagy már haza igyekszünk. Nagy hiba, mert Zágráb egy gyönyörű város, és akár egy hosszú hétvégére is izgalmas turistadesztináció. Hangulatosak a Felsőváros várnegyedének utcácskái is, és az Alsóváros reprezentatív épületei is abszolút megérik, hogy minimum két éjszakát időzzünk itt, megnézve egy színdarabot akár az őszi szezonban az operaházként is funkcionáló Horvát Nemzeti Színházban. Zágráb gyalog is kényelmesen bejárható, s nekünk bár nem ez volt az első látogatásunk itt, még most is tartogatott bőven újdonságot. Nagyon szerethető, hogy bár jóval kisebb, mint Bécs, Prága vagy Budapest, az elegáns, impozáns, századfordulós architektúrának köszönhetően mégis nagyon hasonló hozzájuk. A város méretéből fakadóan nyilvánvalóan sokkal kevesebb a felsőkategóriás opció a szállást tekintve. A kínálatot elég jól ismervén ki merjük objektíven jelenteni így, hogy idei évi vendéglátónk, a 2017-ben alapított Amadria Park hotellánc zágrábi egysége, a heritage minősítésű Hotel Capital jelenleg a legstílusosabb választás. Mondjuk is, miért.

A hotel a belváros szívében található, közel az Alsóváros központjának számító Jelačić térhez, épp a főutcán. A Hotel Capitaltól nagyjából minden látnivaló is sétatávolságra esik, ez sem épp utolsó szempont, és nyilván akkor is nagyon kényelmes innen az indulás reggel, ha netán az ember nem nyaralni érkezett, hanem munkaügyben, mondjuk egy konferenciára. Tényleg nagyon praktikus, hogy bármikor haza lehet ugrani. Az eredetileg a századfordulón egy osztrák bank horvát székházának emelt épület teljeskörű felújítása 2018-ra készült el, és úgy sikerült, hogy nem lehet belekötni. Amit meg lehetett őrizni, azt megtartották (például az eredeti liftet), de mégsem egy klasszikus heritage hotelt akartak, hanem annál frissebbet, divatosabbat, fiatalosabbat, elegánsabbat. Egy szép hotelbe mindig jó megérkezni, itt ez hatványozottan igaz. A mi szemünk éppenséggel hozzá van szokva a luxushoz, de azért még a mi állunk is leesett, olyan szép a virágkompozícióval az előcsarnok, a recepció melletti kisebb, márványkandallós szalon, a lobbyról nem is szólva. A hotel talán legkreatívabb dizájnt kapott helyisége ez utóbbi, ahol a városnézésből megfáradva jó leheveredni egy ital társaságában a drága divatalbumokat lapozgatva.

A hotelnek többféle szobakategóriája van, minimalistább és kifejezetten klasszikus is – e faborítású helyiségek a második emeleten találhatók, és egykor igazgatósági irodákként funkcionáltak. Mi is ezen az emeleten kaptunk szállást – nem véletlenül, ugyanis itt egy folyosószakaszon tényleg kézzelfogható a ház patinája. A faburkolatos, boltíves fogadótérrel is ellátott korridor igazán különleges. A hotel a legtöbb szobájának egy vidám, könnyed, szerintünk elég párizsias stílust választott, mi nagyon szerettük, hogy bár modern volt, de nem minimál. A háznézésen volt alkalmunk a legfelső szintet is megtekinteni, ahol a manzárdszobák találhatók. Bár itt a belmagasság messze nem akkora, mint az alsóbb emeleteken, bőségesen kárpótolja az embert, hogy ha kiáll a teraszra, akkor a belváros panorámája (a közeli székesegyházzal) tárul a szeme elé.

A hotel étterme és bárja rögtön a bejáratnál került kialakításra, ahol a bank közösségi tere volt egykor. Mivel a vacsoráról ebben a cikkben írunk részletesen, így itt most csak érintőlegesen: a szép, eklektikusan kialakított enteriőrben reggel igazi dömping vár minket, mi szem s szájnak ingere, abszolút hozza a luxusszintet lazactól a bogyós gyümölcsökig, az á la carte meleg ételek nívójáig. Azonban nem csak ez a helyiség ennyire karakteres megjelenésében: a mínusz egyen volt ugyanis valamikor a bank trezorja, ahol most az edzőterem és a szivarszoba is található. Ez utóbbi igazi unikum Zágrábban, a pöfékelni szeretők tovább ne is keresgéljenek. Természetesen nem feltétlenül kell betárazni még otthon a rudakból, a hotel kínálatából is lehet szemezgetni, a gyűjteményt pedig a mai napig az eredeti, vastag széfajtó őrzi.

Fotók: Amadria Park