Koper a szlovén tengerpart legnagyobb települése és az ország egyetlen kereskedelmi kikötője is egyúttal, nyilván ez utóbbinak is köszönhető, hogy ha valaki errefelé szeretne nyaralni, általában kissé délebbre hajt tovább Isolába, Piranba vagy Portorozba. Véleményünk szerint Koper eléggé alá van becsülve, amit mi sem bizonyít jobban, hogy bár számos alkalommal jártunk már errefelé, mi sem jöttünk be soha a városba. A hangulatos girbe-gurba utcácskákon lófrálva jöttünk csak rá, hogy mekkorát tévedtünk. Kopernek meglepően nagy az óvárosa, ahol aranyos sikátorokba, csinos épületekbe és idilli terecskékbe botolhatunk. A történelmi szempontból fő látványosságok az óváros főterén vagy ennek közelében találhatók, a velencei stílusú Prétori palotához, a 14. századi Szent Nazarius székesegyházhoz vagy a régi velencei piacépülethez is elég közel található a II. világháború után eredetileg iskolaként emelt Grand Koper épülete a promenádon. A 2021-ben teljes felújításon átesett egykori Triglav szálloda négycsillagos boutique city hotelként várja most az egyedi stílust és kifinomultságot kereső utazókat. A modernista épület fenségesen magasodik az óváros fölé, elhelyezkedésének köszönhetően pedig csodás a kilátás az öbölre a szobákból.

A hotel már első blikkre is nagyon izgalmas vizuálisan – nem véletlenül nyerte el megnyitásának évében a BigSee Design Awardot a legjobb enteriőr kategóriájában. Nagyon szeretjük azt a koncepciót, hogy a nagy alapterületű lobby ennyi funkciónak ad helyet. A recepciós pult kialakítása is jól sikerült, a hosszú előcsarnok túlvégéről is jól látható fókuszpont, de közben ott a Carlo bár, ahol mi rögtön le is telepedtünk egy koktélra. A vitorláskikötőre néző árkádos terasz tökéletes hely arra, hogy az ember a hosszú autóút után picit kifújja magát egy dizájnalbumot lapozgatva akár, míg becsekkolják a szállodába. A lobby emellett gyakorlatilag divat- és lakásdekorációs üzletként is működik, szlovén dizájntermékekre csaphat itt le az, aki magát vagy az otthoniakat ajándékozná meg valami ilyesmivel. Mivel a belmagasság a hotel ezen részén nem túl nagy, jó ötlet volt a belsőépítésztől, hogy tükörrel borítja a plafont, amely növeli a tágasságérzetet egyrészt, másfelől pedig nagyon menővé teszi az enteriőrt, amelyet a bútorzat és az éttermekbe vezető ajtók drapériái is csak megtámogatnak.

Nagyon izgalmas az, hogy többféle stílus is végigvonul a szállodán, a fogadócsarnok volt a személyes kedvencünk, mivel nagyon jól hozza a sikkes kortárs luxus életérzést, de a recepciós pult mögötti traktus és a lépcsőház is kifejezetten jól ül itt a kék-fehér-piros színállású tengerész tematikával. A szobák ezzel szemben kifejezetten modernek, még ha olyan áthallások vannak is, mint a terrazzo burkolat vagy a tengeri állatokkal megnyomott textíliák: a szobákban és lakosztályokban ezek az ágytakarón vagy a függönyön, a közösségi terekben pedig mondjuk a szőnyegeken köszönnek vissza. A lakóterek mindegyike is máshogy néz ki, a világos színek és a letisztult bútorok még jobban tágítják az egyébként sem kicsi helyiségeket, ahonnan nappal és este is tényleg mesés a panoráma – nem győzzük hangsúlyozni. A hotelnek van egyébként a lobby felett egy klubhelyisége is (innen is nagyon szép a kilátás), ahova családi vagy akár céges rendezvényeket is lehet szervezni. A szálloda továbbá számos programmal is elő szokott állni, például jazz estekkel, könyvklubbal vagy gasztroeseményekkel.

A hotelnek két étterme is van, amelyek úgy kerültek kialakításra, hogy egy osztott üvegfal választja el őket egymástól. A reggeliztetésnek is otthont adó fine bistro étterem a Capra, amelynek kvázi a kistestvére a Caprizza pizzéria, ahol saját recept alapján, de nápolyi alapanyagokból sütnek. Az étterem logója is egy kecskefej és az enteriőrben is kecskegrafikák vonulnak végig a falon, ennek a magyarázata, hogy Koper a görög-római korban még sziget volt, amelyet kecskék laktak, innen a görög Kecskesziget (Aegida) elnevezés is, amelynek persze adtak latin megfelelőt (Capris, Caprea, Capre, Caprista) is. A 2014 óta üzemelő Capra étterem nagyon figyel a fenntarthatóságra, a környékbeli településeken vannak saját gyümölcsöseik, veteményes- és gyógynövénykertjük és olajfaligetük is, merthogy még az olívaolajat is maguk sajtolják.

Figyelnek továbbá arra, hogy minden más alapanyagot is helyi termelőktől szerezzenek be. Mi két-két fogást kóstoltunk itt meg, az egyik előételünk egy vörös garnéla carpaccio volt stracciatella sajttal, ami mellé kértünk egy szarvasgombás-garnélás tésztát is meleg első fogás gyanánt. (Bár itt nagyon gondolkodtunk a homáros verzión is, de azt két főre ajánlják, ezért nem az lett végül.) Az egyik főételünk fekete szezámmal megszórt grillezett vörös tonhalfilé volt julienne-re vágott zöldséggel és wasabis majonézzel, s másik főfogásunk pedig vegyes tenger gyümölcsei paradicsommal és polentával. Mint a választásainkon is jól látszik, a Capra egy friss és könnyű mediterrán konyhát visz Marja Černe séf irányításával, az étlapon nincsenek túlgondolva a fogások, jól ismert tételek sorakoznak rajta, a kifogástalan minőségben és a beletett munkában viszont nem kell csalódnunk. De ez igaz úgy általában az egész hotelre is.

Enteriőrfotók: PR, gasztrofotók: The Gentleman’s Review