Mivel másodszorra szálltam meg Opatija / Abbázia leghíresebb szállodájában, egyben a kelet-adriai partvidék első (luxus)hotelében, így nem fogom magamat ismételni, nagyon ajánlom a 2024. decemberi posztom hozzáolvasását ehhez a bejegyzéshez. De tényleg! ???? Itt most csupa új infó lesz, ráadásul csak a (megújult) teraszra fókuszálva, ugyanis olyan megtiszteltetés ért, hogy a hotel tulajdonosa, a Liburnia Hotels & Villas (amelynek két másik hoteljében is aludtam már, az élménybeszámolókat itt és itt találjátok) ismét csak meghívott, hogy ezúttal vegyek részt egy nagyon elegáns vacsorapartin, melynek apropója az Isadora étterem teraszának új fizimiskája volt. (Azért nevezték el a modern táncművészet megújítójáról, Isadora Duncan balerináról, mert a hotel melletti, a szállodához tartozó Villa Amaliában lakott annak idején, és mint nyilatkozta, a pálmafák leveleinek mozgása, ahogy fújta őket a tengeri szellő, inspirálta a formabontó táncmozdulatait.)
A teraszrész három nagy egységre osztható, bevallom, ahogy megérkeztünk, rögtön belevetettem magam a medencébe, és egy óráig úsztam a hosszokat. (Jó, mondjuk azért ez messze nem egy úszómedence. ????) Nekem nagyon tetszik, hogy a kék csempeburkolatot türkizre cserélték, a parton pedig napernyős nyugágyak és cabanák várják a pihenni vágyókat. Mellette egy amolyan pergolaszerűen fedett teraszrész kapott helyet, és a fedetlen szekció is jelentősen megváltozott azzal, hogy többméteres fákat helyeztek el ott kaspókban. A cél egyértelmű: minél több árnyék, és hogy akár esős időben is lehessen használni a teraszt, ami fontos ahhoz – ami a városvezetés és szállodacsoport missziója is –, hogy Opatija négyévszakos desztinációvá váljék. A reprezentatív, zöld közösségi tér egy szélesebb körű beruházás része is egyúttal, amelynek célja a jelenleg négycsillagos Hotel Kvarner fejlesztése, hogy ismét luxuskategóriás szálláshely váljék belőle. A teraszra a mediterrán környezetre jellemző növényeket választottak, többek között levendulát, rozmaringot és leandert, amelyek természetes módon is jelen vannak a Kvarner-öbölben. A gazdag növénydekoráció egyáltalán nem idegen egyébként a terasztól, ezt régi képeslapok is bizonyítják.
A pergolarészben volt megrendezve a vacsora – és el kell ismernem, hogy sok elegáns rendezvényen és ültetett étkezésen részt vettem már, de a gazdag virágdekorációból fakadóan ez volt az egyik kedvencem eddig. A menüből nekem a legemlékezetesebb a desszert volt, a közeli Krk szigetéről származó presnac sajt/túrótorta, ami alapvetően egy tradicionális farsangi étel, mivel az volt a funkciója, hogy felhasználják a bőségesen rendelkezésre álló friss juhsajtot. De miért is ekkora szám ez a terasz, hogy Magyarországról és Szlovéniából is érkeztek vendégek az ünneplésére? Gyakorlatilag a szocializmusban évtizedeken át Opatija legismertebb szabadtéri tánctereként volt ismert, rendszeresen léptek fel itt híres zenészek, köztük a jugoszláv és horvát könnyűzene történetének egyik legjelentősebb és nemzetközileg is legsikeresebb énekes-dalszerzője, Ivo Robić, akinek nyári fellépései abszolút összeforrtak a helyszínnel.
De a terasz világhírneve sokkal korábbról datálható. Hogy a világ / Európa / az Osztrák-Magyar Monarchia legszebb teraszának épült volna, az a legendák homályába vész, de az biztos, hogy hívták a Monarchia legelegánsabb kávéházának is, ahol mindig illusztris társaság gyűlt össze, legyen szó királyi vagy arisztokrata családok tagjairól, befolyásos politikusokról vagy híres művészekről, azaz a világelit egyik találkozóhelyévé vált nagyon hamar. Egyébként maga a hotel egy luxusszanatóriumnak épült. A ma népszerű lakodalmi helyszínnek is számító Kristályterem, a vidék legnagyobb bálterme helyén egykor a meleg tengervizes fürdőház állt, és a különböző tüdőbetegségekben szenvedők aztán a teraszon folytathatták a kúrát, nagyokat szippantva a jódos-sós tengeri levegőből, melyben benne voltak a növényzet gyulladáscsökkentő és a kórokozók szaporodását gátló részecskéi is.
A fürdőház aztán leégett, és 1913-ra elkészült a Kristályterem, ami egy igazi mérnöki bravúr volt, mivel az összes üvegablakot fel lehetett húzni egy föld alatti mechanikus emelőszerkezet segítségével, így a terem teljes egészében összenyitható volt a terasszal, a nyári estéken így egy hatalmas báltermet kaptak. Ami nem valósulhatott volna meg egy furfang nélkül. A szálloda helyén egy szőlőültetvény volt, amelyet az osztrák Südbahn vásárolt meg, ami Opatiját előkelő üdülőhellyé akarta fejleszteni, és ehhez kellett egy luxusszálloda is. A tengerparti rész tökéletes választásnak tűnt, azonban akadt egy komoly probléma. Épp a telek mellett volt ugyanis a település temetője – és az nyilvánvaló volt, hogy az elegáns vendégek nem akartak volna itt megszállni. A vasúttársaság igazgatója így azzal fordult a hatósághoz, hogy tüdőbetegek számára építenének szanatóriumot, és köztudott volt, hogy a tuberkulózisban sokan meghaltak, így azzal érvelt, hogy ez a temető túl kicsi lesz a vendégeiknek, így célszerű lenne új helyet keresni egy nagyobb területen. Ez meggyőzte a hatóságot, és döntés született a temető áthelyezéséről, így semmi akadálya nem volt már annak, hogy Opatijából Kelet-Európa Nizzáját fejlesszék.
Fotók: PR és The Gentleman’s Review
