Ez az ötödik szezonja a Hilton Budapest rooftop bárjának, a White Raven Skybar & Lounge-nak, ami szerintem Budapest legszebb panorámájú ilyen helye – még úgyis, hogy a Mátyás-templom kitakarja a Budavári Palotát. (Persze-persze, nehéz rangsorolni, mert máshonnan meg más a kilátás, de valahogy nekem a pesti látkép mindközül a legszebb, ennyi részrehajló szubjektivitás egy személyes hangulatú blogposztba már pedig hadd férjen bele! :)) Ha jól számolom, ez az ötödik alkalom, hogy új menüt teszteltem, igaz, ebből az egyik csupán egyetlen estére volt elérhető, amikor a bár rezidens champagne-házával, a Laurent Perrier-vel közösen álmodtak meg egy vacsorát. A másik négy alkalommal viszont a menükártyán szereplő tételeket kóstoltuk, így az abszolút feltűnik, hogy vannak közönségkedvencek, amik minden szezonban visszatérnek (a snackek és köretek szintúgy, mint például a grillezett padrón paprika vagy a szarvasgombás majonézes és parmezános sültkrumpli is ilyen), és vannak olyan fogások is, amelyek csak alig különböznek a korábbi étlapokon szereplőktől, azaz átestek némi ráncfelvarráson.

Mi most – kísérőm ételintoleranciája miatt – olyan szemmel is néztük a menüt, hogy mi az, ami gluténmentes, és meglepően sok opció kínálkozott, ami egyébként nem szokványos még manapság sem, legyen szó akár luxushotelekről. A hideg előételeket így átugrottuk, és a Green Power névre hallgató szekcióból választottunk egynek egy mangós-chilis grillezett polipsalátát, ami valójában egy teljes polipcsáp, hozzá külön salival. A másik fogásunk egy paradicsomos-bazsalikomos-olivás burrata volt, amiből kiszedettük a vízitormás kenyérféleséget, és azt én külön ettem hozzá – bár alapvetően mindenen osztoztunk, a White Raven fogásai így is jól működnek. Egyik főétel gyanánt az Ízek a nagyvilágból szekcióból a jérce tortillára szavaztunk: ebben van koriander, bébikukorica és avokádó is, és elég laktató adag. A másik pedig a ropogós kókuszos garnéla lett, ami bundázottan, kókuszpehellyel és narancsos mártással érkezik. Az az igazság, hogy az étkezés előtt még kinéztünk két desszertet is (eper-rebarbara charlotte és Rákóczi tart), de erre már nem volt kapacitásunk és igényünk sem, a rák mártásának gyümölcsös aromája és persze az édes koktélok pótolták a sütiket.

A koktélok méltatását a végére hagytam, de igazából ez a signature kollekció most itt a legnagyobb attrakció. Budapest fényei és színei ihlették őket, és meglepően sok, 5 féle kifejezetten édes is. Mi négyet próbáltunk, és higgyetek nekem, elég édesszájú vagyok, hogy ezt precízen meg tudjam ítélni. A Faded Mirage nevezetű a városra sütő napsugarakat jeleníti meg a narancssárga színével, az ananászos Planteray Pineapple rumhoz egy Falernum nevű fűszeres-citrusos, gyömbér és mandula ízvilágú karibi likőrt párosítanak, amihez jól illik a barack, a papaya és a vanília ízvilága. A Blue Aether a város fölötti eget testesíti meg, a Planteray 3Stars rumhoz sárgadinnyét, passiógyümölcsöt, lime-ot és tonka-vaníliát adnak, amitől szinte szirupos lesz a végeredmény a különösen édes habbal, nekem ez volt mind közül a kedvencem. És ott van a nagyon elegáns, rózsabimbóval dekorált Skyline Rouge, ami a Nap izzó sugarait és a vörös háztetőket egyaránt jelképezi. A Roku ginhez feketeribizli, kókusz és meggy társul. És nem utolsó sorban a második kedvencem, a Pure Essence, ahol a Beluga Noble vodkához licsit, banánt és kókuszt álmodott a bártender. És milyen jól tette! Miként Tőletek is jó döntés lenne, ha máris foglalnátok egy asztalt, mert ezt az élményt kár lenne kihagyni!

Fotók: PR és The Gentleman’s Review