110 év még egy szálloda életében is nagy dolog, a Radisson Blu Béke Hotel ugyanis 1913-ban, még Britannia Szállóként nyitotta meg a kapuit. Ennek apropóján kaptunk meghívást a tulajdonos Danubius Hotels Grouptól, hogy két éjszaka erejéig költözzünk be és tapasztaljuk meg, hol tart most ez a fordulatos történet. Még egy privát idegenvezetést is szerveztek számunkra Dr. Jeney András művészettörténésszel, a Korzózz Velünk! sétavezetőjével, aki a téma szakértőjeként bevezetett minket a Teréz körúti palotasor titkaiba, így megtudtuk például azt is, hogy nem volt véletlen a névválasztás sem a nyugat-európai útjáról hazatérő Fábri Henrik kávékereskedő részéről. A Nyugati téren ugyanis két angolos miliőt ígérő hotel is működött már: a Westend Szálló és a London Hotel – a fáma szerint a névválasztás ez utóbbinak mutatott fricskát. (Az Oktogon és az Eiffel Palace közti séta lefoglalásában segít a concierge, de határozottan ajánlanánk a bérpalotából lett szálloda történetét feldolgozó vezetést is. Klassz program, ha pont itt szállunk meg, és tudunk rá időt szorítani.) Megtudtuk azt is, hogy a Nyugati-pályaudvar környékének legelegánsabb hoteljében a konkurenseknél hiánycikk központi gőz- és vízfűtés, valamint fürdőszoba is várta az utazókat, de semmi egyebet sem spóroltak ki belőle, ami a korszakban luxusnak számított.

Azonban a 20-as évek gazdasági nehézségei a tulajdonost arra késztették, hogy eladja az ingatlant, amelyet Németh Aladár, Debrecen híres hoteljének, az Aranybikának az üzemeltetője vett meg. Ő hozta létre az épület Szondi utcai sarkán a Szondi sörözőt és borozót is, amelynek bejárati mozaikja a mai napig őrzi a kocsma emlékét. Ez Haranghy Jenő, az Iparművészeti Főiskola tanárának az alkotása egyébként – mint oly sok minden a házban -, ezért is nevezték kissé pikírten egy idő után, ahogy sokasodtak a művek, Haranghy-múzeumnak az épületet. A főhomlokzaton és a lobbyban lévő díszlépcsőn túl jobbára csak ezek élték túl a II. világháborút, amiért persze tettek is eleget az akkori kollégák: az alkotások egy része becsomagolva, a pincében vészelte át az ostromot. Nagy szerencse, hogy többek közt megmaradtak a Shakespeare-terem (ma konferenciaterem) falfestményei vagy a híres Haranghy-üvegkupola is. Ez utóbbi ma a Zsolnay Kávéházat díszíti, de valamikor a báltermen keresztül Budapest első mélygarázsába engedte át a fényt. Nyitható is volt, így este a csillagos égbolt alatt lehetett táncolni.

Az épület, ha beszélni tudna, rengeteg sztorit mesélhetne. Rendezett itt társasági esteket Móricz Zsigmond, amelyeken rendre megjelent Babits, Bartók és József Attila is, a 150-es szobában bonyolította a titkos légyottjait Móra Ferenc, de Kosztolányi, Szabó Lőrinc és Karinthy is megfordult az épületben a Nyugat Baráti Köre összejövetelein. A háború után a Vörös Hadsereg vette birtokba a hadikórházként is funkcionáló épületet, ahova beköltözött a szovjet főparancsnok is, majd miután ők elmentek, Béke Hotelként nyitott újra immár új berendezéssel. Az államosítás után főként a 60-as években találta meg a helyét a vendéglátás és a szórakoztatás piacán a ház, többek közt Hofi, Honthy Hanna, Máté Péter, Kovács Kati és Korda György is rendszeresen fellépett itt. De most ugorjunk egy nagyot a jelenbe!

Jelenleg a Radisson Hotel Group egyik márkájához (Blu) tartozik a négy csillagos szálloda, amely az első egysége volt az amerikai csoportnak Magyarországon és a kelet-közép-európai régióban egyaránt. Az épületbe lépve rögtön egy Haranghy-festmény fogadja az embert, amely színvilágában abszolút passzol a közösségi terek visszafogott, nem hivalkodó, mégis luxus életérzést árasztó berendezéséhez. Az elegáns bútorok újak, a hotelt ugyanis 2022-ben újították fel teljes körűen belül. A front desktől és a lobbytól részint elütnek azonban a szobák, ahova élénk színeket is becsempésztek a tervezők. A világítótestekre nagy hangsúlyt fektettek az egész épületben, a mi lakosztályunkban a Foscarini Caboche lámpacsaládja uralta a nappalit vizuálisan, de a hálószobai csavart, papír éjjelilámpák dizájnja is figyelemreméltó. Mi ugyan a szálloda egyik legjobbjának tartott (mivel a nappalinak két erkélye van, a Nagykörút és a Szondi utca felé is néz egy) lakosztályában aludtunk, de a nyitóképen lévő, tetőtéri saroklakosztály is egyedi kialakítású itt, Budapesten.

A hotelnek medencéje nincs, viszont egy kompakt edzőterme (és szaunája) igen, a mozgásra pedig szükség is lesz, olyannyira csábító az ötcsillagos hotelekhez méltó, gazdag, á la carte meleg fogásokkal felturbózott büféreggeli, netán a Zsolnay Kávéház süteményválasztéka. Egyik nap itt is vacsoráztunk, erről külön cikkben fogunk beszámolni, viszont az ötórai teájukat itt tárgyaljuk. Az afternoon tea-jük nagyon jó minőségű és ár-értékarányú, bár nem túl nagy mennyiség. (Mi közepesen éhesen érkeztünk, nekünk mondjuk elég volt, nem voltunk éhesek a vacsoráig úgy, hogy délelőtt ettünk utoljára.) A szálloda 1985-ben kötött megállapodást a Zsolnay porcelánmanufaktúrával, azóta hívják így a kávéházat, illetve a cég tervezett számukra egy saját, virágos mintát is, amely a porcelánszervízt díszíti. Az étagere alsó szintjén foglalnak helyet a szendvicsek, ami viszont igazi highlight volt nekünk, azok a sós aprósütemények – újabban nem ettünk ilyen jó sajtos rudat és pogácsát sehol. Felül kétféle keksz és bonbon alkotja az édes szekciót, a száj alakú nekünk nagy kedvencünk, roppant artisztikus egy darab. A tapasztaltak alapján jó hír – amennyiben minden így marad -, hogy a hotelnek biztosítva van a következő egy évszázada is. Jó ugyanis ide visszatérni akár utazóként, akár helybéli sütimajszolóként.

Fotók: PR