2025. április 16-án ünnepélyes keretek között avatták fel az Epicurean fine dining étterem előtt Szőke Gábor Miklós legújabb alkotását, a klasszikus görög Niké alakját kortárs formanyelven újragondoló szobrot. Az eseményen az étterem tulajdonosa, Carlos Coelho is beszédet mondott, majd a művésszel közösen leplezték le a szobrot. A különleges alkalom nemcsak egy új köztéri alkotás megszületését ünnepelte, hanem azt a szellemi és esztétikai kapcsolatot is, amely az Epicurean világát a művészethez, a gasztronómiához és az érzékekre ható, kifinomult életminőséghez kapcsolja. Az alkotás a győzelem szimbólumát nem hagyományos értelemben, hanem az érzékek, az ízek, a harmónia és az élet tudatos élvezetének diadalaként értelmezi. A szobor ezzel szorosan kapcsolódik az étterem névadójának, Epikurosznak a filozófiájához, amely szerint az igazi boldogság nem a túlzásban, hanem a mértékletességben, az arányérzékben, a szépségre való fogékonyságban és a kifinomult örömök megélésében rejlik. Az Epicurean név önmagában is irányt ad a mű értelmezéséhez. Az étterem filozófiája nem pusztán a luxusra vagy az exkluzivitásra épül, hanem arra a kulturált, tudatos élvezetfelfogásra, amely az életminőséget az érzékek kifinomult használatán, a mértékletességen és a szépség befogadásán keresztül ragadja meg.
Ebbe a gondolati közegbe illeszkedik a Nike-szobor is. A győzelem itt nem harcias, nem agresszív, nem külsődleges siker. Sokkal inkább a belső arány megtalálásának, az érzékek nemesítésének és az emelkedett életélménynek a metaforája. Az Epicureanban az étel, a tér, a bor és a művészet nem különálló elemek, hanem ugyanannak a szemléletnek a különböző megnyilvánulásai. A szobor ezért nem dekoráció az étterem előtt, hanem az Epicurean identitásának szerves része, arra emlékeztet, hogy az igazi siker nem pusztán a végső győzelemről szól, hanem a bátorságról, az újrakezdésről, a törekvésről és arról a belső erőről, amely képessé tesz bennünket arra, hogy újra és újra felülemelkedjünk a kihívásokon. Szőke Gábor Miklós legújabb alkotása az Epicurean előtt felállított Niké-parafrázis, amely a klasszikus görög szobrászat egyik legismertebb nőalakját gondolja újra. A mű a háttéranyag szerint az antik szépségeszményből indul ki, de nem másolja azt: inkább kortárs, reduktív, geometrikus szobrászati nyelven értelmezi újra. A szobor gondolati hátterében az a felismerés áll, hogy a szépség, az egyensúly és a harmónia nemcsak az antik világ eszményei lehetnek, hanem a modern ember számára is elérhető célok – akár a művészet, akár a gasztronómia, akár a mindennapi élet területén. Szőke Gábor Miklós úgy fogalmazott, hogy Epikurosz egészséges harmóniára épülő filozófiájáról neki a szamothrakéi Niké jutott eszébe, mint az antik hellenisztikus világ egyik legfontosabb szépségeszménye. Ezt a klasszikus ideát ütköztette a modern, tört síkokból, éles szerkezetekből építkező, kortárs szobrászati formavilággal.
A mű anyaghasználata is ezt a kettősséget hordozza. Nike alakja bronzból készült, ám nem hagyományos öntvényként, hanem elemekből hegesztett, modern konstrukcióként. A női test és a drapéria nem lágyan modellezett formában jelenik meg, hanem éles, törtsíkú geometrikus felületekre bontva, ami egyszerre idézi fel az antik eredetet és a jelenkor absztraháló látásmódját. A bronz patinás felülete régészeti leletekre emlékeztet, miközben a szerkesztettség és a felület ritmusa kifejezetten kortárs. A művész a torzószerű alak jobb karját visszaépítette, és a kézbe egy különleges, ipari salakanyagból képződött, kráterszerű áldozati tálat adott, amely kihűlt, földöntúli kristályképződményre emlékeztet. Ez az elem tovább erősíti a szobor sajátos jelentés rétegéit: egyszerre utal rítusra, áldozatra, felajánlásra és arra az átalakulásra, amelynek során a nyers anyagból szellemi tartalom születik. Az eseményen bemutatkozott az Epicurean gasztronómiai koncepciója is: a vendégek ízelítőt kaptak az étterem tavaszi menüjének világából, amely „A magyar borvidékek ízei – Egy borász naplója” címmel kalauzol végig a hazai tájak karakterén, Etyektől Tokajig. A menü mögött álló gondolat szerint minden fogás egy-egy borvidék hangulatát, fényét, textúráját és természeti karakterét fordítja le tányérra.
Fotók: Zsolnai Péter, szöveg: PR
